II. fejezet: Az embergyerek

Inuyasha nehezen viselte a k�rnyezetv�ltoz�st. �s Sesshoumaru sem volt neki t�l szimpatikus Megsz�kni nem tudott. A b�tyja szinte nem is aludt. Ha �jjel fel�bredt, vagy sz�kni pr�b�lt, az "�r" mindig �bren volt. Csod�lkozott is rajta eleget, de azt�n megszokta. El kellett fogadnia, hogy ezzel az unszimpatikus fick�val kell maradnia.

P�r �v is eltelt. Inuyasha megtanulta az alapvet� t�mad�si technik�it. Sesshoumaru-t viszont egyszer sem l�tta harcolni. A b�tyja k�l�nb�z� d�monokat hozott neki, akikkel meg kellett k�zdenie.

Sesshoumaru meg volt el�gedve a kisfi� fejl�d�s�vel, b�r kicsit meg is ijedt t�le, b�r ezt m�g mag�nak sem ismerte be. A fi� ahhoz k�pest, hogy csak f�lig szellem el�g er�snek bizonyult. De nem baj! Hiszen ha �gy neveli, akkor gyeng�bb lesz, mint �, Sesshoumaru.

Egyik nap Sesshoumaru �gy d�nt�tt tov�bb fejleszti kis�ccse k�pes�geit:

–Inuyasha! Ma �jszaka komoly feladat el� n�zel. Elviszlek egy olyan helyre, ahol sok d�mon �l. �jszaka, a s�t�tben kell vel�k megm�rk�zn�d!

–�jszaka? M�g soha nem harcoltam �jszaka!!

–�pp itt az ideje elkezdeni! Addig is pihend ki magad. A mai edz�sedet kihagyjuk! – Inuyasha k�rd�n n�zett r�.

–Nem hallod!!! – f�rmedt r� Sesshoumaru. – Az van amit �n mondok, �gyhogy takarodj!!!

–J�l van! – majd cs�ndbe hozz�tette – Nem kell �gy felh�zni magad!

–Hallottam korcs!

Inuyasha ink�bb visszafogta mag�t, �s nem mondta ki a v�lem�ny�t. Pedig egyszer m�r sz�vesen beolvasott volna a b�tyj�nak. Csak az�rt nem tette, mert tudta, � j�rna rosszul…

Aznap alkonyatkor m�r ott is volt Sesshoumaru az erd� mellett.

"Rem�lem annyira k�pes a k�ly�k, hogy ne �lje meg valami �tsz�li d�mon… az olyan megal�z� lenne, pl�ne ha kider�l, hogy az �n tan�tv�nyom. Te j� �g! Egy korcs a tan�tv�nyom..."

Ekkor jelent meg a h�ta m�g�tt Inuyasha. Sesshoumaru m�r messzir�l meghallotta, hogy j�n.

–Na v�gre! Azt hittem fel fogod adni �s el se j�sz.

–Sesshoumaru!

–Mit akarsz!?

–Asszem valami nincs rendben…

–Miii? Sz�val m�gis feladod?!

–Nem, err�l sz� sincs. Csak nem lehetne holnapra halasztani…

Sesshoumaru megfordult �s szembe tal�lta mag�t a kis Yasha-val. De ez a fi� nem is Inuyasha volt… Teljesen �gy n�zett ki, mint az �ccse, de m�gis m�s volt. Sokkal emberibb.

–Mi van veled? Biztos, hogy Inuyasha vagy? Mert nekem nem �gy t�nsz. – "pedig m�g a szaga is olyan mint Yasha-�" – gondolta

–Pedig �n vagyok az, de minden k�pess�gemet elvesztettem. Nem �rzem meg a szagokat, �s nem hallom az apr�bb hangokat. Sz�val lehet, hogy ember lettem. M�r m�skor is volt ilyen, de neked m�g nem t�nt fel. B�r k�l�n�sebben nekem sem.

–Mi!? – Sesshoumaru d�lt-f�lt m�rg�ben. – Ez, hogy lehet! �n ezt nem �rtem!! Myoga!!!

Ekkor egy bolhad�mon ugrott el� az egyik bokorb�l.

–Igen Sesshoumaru nagy�r! Mi�rt sz�l�tott�l?

–Mi�rt vesz�tette el ez a korcs a d�moni tulajdons�gait? Azonnal tudni akarom!

–Sesshoumaru nagy�r! A f�lig szellem l�nyek f�lig emberek is, �s n�ha, egy bizonyos id�re elvesz�tik d�moni tulajdons�gaikat, �s emberr� v�ltoznak. �gy t�nik ez a kis Inuyashan�l pont erre az �jszak�ra esik, az �jhold �jszak�j�ra. Ilyenkor k�z�ns�ges ember �s nincsenek meg a d�moni tulajdons�gai.

–Hmm! – Sesshoumaru elgondolkozott – Akkor ezek szerint biztos van olyan nap is, amikor teljesen d�mon lesz.

–Nos, ilyen napr�l nem tudok…

–Micsoda? Azt mondod csak szerencs�tlen haland�v� tud v�ltozni, �s d�monn� nem is!

–�n nem ezt mondtam. Hallottam m�r olyanr�l, hogy a f�lig szellemek, ha hatalmas fizikai er�vel rendelkeznek, �t tudnak v�ltozni bizonyos napokon d�monn� Persze csak egy bizonyos kor el�r�se ut�n. Sz�val, ha meg�r egy kort �s nagyon er�s lesz el�fordulhat, hogy k�pes lesz d�monn� v�lni.

–Aha, sz�val ma hasznavehetetlen.

–Igen, – mondta Inuyasha. – �n jelenleg egy mell�kes dolog vagyok, ami hol haszn�lhat�, hol meg nem… M�rt besz�lsz r�lam �gy mint egy k�z�ns�ges t�rgyr�l! – h�borodott fel.

–Pofa be, k�ly�k! – sz�lt r� er�lyesen a b�tyja.

–J�l van! De kezd elegem lenni bel�led! Mindig csak leord�tasz! Nekem meg persze hallgatnom kell r�d!

–Ez a minimum. A helyedbe pedig �n csak akkor sz�ln�k vissza, ha lenne es�lyem arra, hogy nem az els� csap�ssal �tnek agyon.

–Ne haragudj r�m! – Inuyasha meghajolt a b�tyja el�tt, mert tudta Sesshoumaru ezt v�rja, hogy megint megal�zkodjon el�tte. – �n voltam a bolond. �s neked van igazad… "m�r megint" – tette hozz� mag�ban.

–Ha… – Sesshoumaru megvet� tekintettel figyelte. – olyan ostoba vagy. �szint�n sajn�llak…folytat�s....