IV. fejezet: Eml�kek �s mi�rtek

Inuyasha szaladt. Valahogy pr�b�lt a gyerekkor�ra eml�kezni. Az �desanyja illat�ra, a biztons�gra, amit ott �rzett. A h�zuk… a foly� csobog�sa. Ismer�s illat csapta meg az orr�t. Tal�n a r�gi otthona �s az �desanyja… Inuyasha-ban megfagyott a v�r, amikor r�ismert az illatra. Biztos volt benne, hogy k�zel j�r, �s ekkor �rezte meg Sesshoumaru-t! Inuyasha megszapor�zta a l�pteit. Fej�ben csak �gy visszhangoztak a d�mon szavai: "Pr�b�lj csak meg elsz�kni, de hidd el nagyon megb�nnod, ha megteszed!" Mintha ism�t l�tta volna a rideg pillant�st. Ekkor a b�tyja ismer�s illat�ba v�rszag keveredett… nem t�vedett, j�l �rezte… az anyja v�re…

Sesshoumaru v�ratlanul csapott le az asszonyra. �ppen a foly�ra ment le mosni, �s arra gondolt, amire mindig ilyenkor arra, hogy p�r �ve ugyan�gy j�tt ide �s akkor a fia m�g vele volt…

Ekkor �rezte meg a f�jdalmat a h�t�ba. Nem tudta megtartani az egyens�ly�t �s a foly�ba esett. A fej�t �ppen ki tudta tenni egy k�re �gy kapott leveg�t Egy elmos�dott alakot l�tott a v�zpatron. Az a f�rfi �llt ott, aki elvette t�le a fi�t…azt�n m�g mintha a fia hangj�t hallotta volna, de azut�n elvesztette az eszm�let�t…

Inuyasha akkor �rt oda, amikor Sesshoumaru k�zelebb l�pett a foly�hoz. Egyre er�sebben �rezte a v�rszagot.

–Sesshoumaru! Menj onnan most azonnal! – ki�ltotta r� a d�monra

–Aha! Meg�rkezett a kis korcsunk is!

–Sesshoumaru! Mit csin�lt�l az any�mmal? – k�rdezte �vatosan, nem volt benne biztos, hogy tudni akarja a v�laszt.

–Nem is l�tod? Itt fekszik a foly�ban! – Sesshoumaru nagyon j�l sz�rakozott a testv�re f�jdalmas arc�n. Ahogy Inuyasha k�zelebb l�pett megl�tta a foly�ban fekv� asszonyt. A h�t�n l�v� sebb�l �ml�tt a v�r amit a v�z sodort tov�bb. L�tta Sesshoumaru arc�n a kaj�n vigyort, teljesen elborult az agya. Nem hajtotta m�s, csak a bossz�, az elrabolt �vek�rt… a sok megal�ztat�s�rt… az anyj��rt…

–Meg�llek, te szem�t! – ord�totta d�h�sen. Nekiugrott a d�monnak �s �t�tte, ahol csak �rte. Fel sem t�nt neki, hogy Sesshoumaru nem v�dekezik A d�mon szinte meg sem �rezte az �t�seket.

–Inuyasha! – sz�lt. – El�rkezett a kik�pz�sed v�ge! Most megl�tjuk, hogy �llod a sarat egy igazi d�monnal szemben…

Sesshoumaru t�madt. A fi�t hirtelen �rte az �t�s �gy a f�ldre zuhant. Feln�zett �s l�tta, hogy Sesshoumaru k�zeledik fel�. A d�mon felemelte a nyak�n�l fogva.

–Rem�lem ezt a leck�t egy �letre megjegyzed! Ha valamit mondok az �gy is van!!!! Ha azt mondom nem mehetsz el, nos akkor szerinted mit kell tenned? – tette hozz� m�z�des hangon.

–Akkor azt teszem, amit j�nak l�tok! – feleselt az �ccse.

–A v�lasz rossz! – ki�ltott r� Sesshoumaru. Majd jobban r�szor�tott a nyak�ra. – halljuk a j� v�laszt, Inyuasha!

–Akkor… azt… azt… kell tennem, amit… mondasz – ny�gte ki Inuyasha.

–A v�laszodat elfogadom. – mondta a d�mon. Majd g�nyosan hozz�tette: – Elengedem a nyakadat, ha k�ny�r�gsz az �leted�rt!

–Azt m�r nem!

–Nem vagy abban a helyzetben, hogy akad�koskodj, k�ly�k. De tudod mit! M�g nem �llek meg! Nem sz�rakoztam ki magam. Nem mindennap �lheti meg az ember az �ccs�t… – meggyeng�tette a szor�t�st a nyak�n. – De nehogy azt hidd, hogy megmenek�lsz! – a d�mon a m�sik kez�vel �tni kezdte Inuyasha-t. Egy hatalmas �t�st m�rt a fi� arc�ba. Inuyasha-nak az orr�b�l folyni kezdett a v�r �s m�r a sz�ja sark�ban is megjelent egy v�kony v�rcs�k. Sesshoumaru eldobta a fi�t amilyen messzire csak tudta. Inuyasha a foly�partra esett. P�r percig mozdulatlanul fek�dt. Azt k�v�nta, b�rcsak �lmodna… az eg�szet csak �lmodja! Igen! Az eg�sz csak egy rossz �lom! Behunyta a szem�t. Bizony�ra, ha kinyitja ism�t kisfi� lesz! Ott fog aludni a szob�j�ban! Az �desanyja pedig kint mos a foly�parton, ahogy mindig… Kiszalad hozz�, b�k�t fognak �s lefr�csk�lik egym�st, ahogy r�gen… ahogy r�gen…

–Inu… Inuyasha! – hallott egy halk hangot. – Kisfiam! J�l vagy? Ugye nem esett bajod?

Inuyasha oldalra ford�totta a fej�t. Nem messze t�le a foly�ban ott fek�dt az anyja. � sz�lt hozz� az im�nt. Ekkor l�pett oda Sesshoumaru is.

–Milyen meghat�! – nevetett a d�mon. – De sajnos �gy d�nt�ttem v�get vetek ennek az idillnek. – Sesshoumaru k�zelebb l�pett a f�ld�n fekv� Inuyasha-hoz. A fi� m�r alig l�tott a v�rt�l, ami ellepte az arc�t. – Bocs �csi! Ennyi volt. – a d�mon felemelte a kez�t, �s les�jtott a m�rgezett karmokkal. Inuyasha csak a f�nyt l�tta, de f�jdalmat nem �rzett. Feln�zett �s az anyj�t pillantotta meg, "NEM!!!" – ki�ltott fel mag�ban, az asszony nem messze t�le fek�dt a f�ld�n. �t tal�lta el a d�mon t�mad�sa. Sesshoumaru hangj�t hallotta:

–Te ostoba haland�! – morgott. – Inuyasha! Megkegyelmezek neked! Az �leted ezent�l rosszabb lesz, mintha most meg�ln�lek! Neked m�r megv�lt�s lenne a hal�l. Minden j�t, k�ly�k. – azzal elt�nt. Inuyasha hossz� ideig nem l�tta t�bb�.

A fi� p�r perc m�lva mag�hoz t�rt. Nem tudta elhinni, amit l�tott. Tulajdonk�ppen nem is akarta, de amint fel�llt �s megl�tta biztos volt benne, hogy igaz. Az anyja fek�dt t�le nem messze a f�ld�n. Sesshoumaru t�mad�sa teljesen �sszet�rte az asszony gyenge test�t. Inuyasha er�t vett mag�n �s odam�szott.

–Anya! – sz�l�tgatta. – Ugye �lsz? Mond, hogy �lsz! K�rlek!… nem halhatsz meg! – rim�nkodott neki. Odah�zta a foly� mell� �s v�zzel locsolta meg az arc�t.

–Kis… fiam! Ugye j�l vagy? – motyogta az asszony alig hallhat�an.

–Az nem sz�m�t, hogy �n hogy vagyok, az a fontos, hogy te hogy vagy…

–Kicsim… l�tom rajtad, hogy nem vagy j�l.

–T�nyleg nem vagyok j�l. De meggy�gyulok! – Inuyasha-t a s�r�s ker�lgette.

–Tudom… – az asszony r�mosolygott a fi�ra. – �r�l�k, hogy �jra l�tlak. Azt hittem nem tal�lkozunk t�bbet az �letben…

–Dehogynem anya! Mostant�l egy�tt fogunk �lni! Majd �n vigy�zok r�d! – Inuyasha s�rni kezdett. – Ugye? Mond, hogy �gy lesz! Ha te mondod annak �gy is kell lennie! – gyermeki �rtatlans�g t�kr�z�d�tt a hangj�b�l.

–Inuyasha! Ne s�rj! – mondta a n�. – Hallod kicsim! Nem szabad s�rnod! Az a gyenges�g jele.

–K�sz�n�m neked! Megmentetted az �letemet!

–Nem tettem semmi k�l�n�set!

–Dehogynem! Nekem kellett volna �gy megs�r�ln�m. Ford�tva k�ne lennie…

–Er�snek kell lenned! L�gy j�! Soha ne hagyd, hogy a bossz�, a gonosz eluraljon t�ged! – mondta m�r alig hallhat�an Izayoi.

–K�rlek ne b�cs�zz! – k�ny�rg�tt a fia. – Nem fogsz meghalni! �rted? Nem hagyhatsz itt! Nem hagyom! – ki�ltott fel �s mag�hoz �lelte.

–Ne haragudj r�m! Sose voltam j� anya! – suttogta az asszony. – Tudhattam volna, hogy b�ntottak t�ged kiskorodban a t�bbiek. Ugye b�ntottak? �s ez�rt volt�l ilyen visszah�z�d�… de �n nem foglalkoztam vele…

–Ez nem igaz! Hiszen mindig velem volt�l… amikor fel�bredtem, ha b�rmi bajom volt, te mindig ott volt�l �s seg�tett�l nekem! N�lad jobbat nem is kaphattam volna. Hiszen felnevelt�l annak ellen�re, hogy "ilyen vagyok"…

–Mindig veled maradok… kisfiam… – az asszony egy puszit adott a fia homlok�ra. – L�gy j� kisfiam. L�gy j�… Inuyasha… – a feje f�lrehanyatlott �s meghalt.

Inuyasha csak �lt mellette �s a semmibe b�mult. Nem akarta elhinni.

"Az eg�sz az �n hib�m! – szidta mag�t. – Ha hallgatok Sesshoumaru-ra nincs ez az eg�sz…" Bet�rdelt a foly�ba. Csak n�zte a vizet… az egyik k�v�n m�g ott v�r�sl�tt az anyja v�re. Azt sodorta a v�z. Az orr�b�l �s a sz�j�b�l a v�r, belefolyt a foly�ba. A v�z vitte… vitte messzire a k�nnyeivel egy�tt…

T�bb mint 50 �v m�lva Inuyasha a foly�parton �lt. Az eml�keibe burkol�zva n�zte a vizet. Gondolkozott, de csak egy k�rd�s jutott az esz�be: "mi�rt?"

Ahogy a v�z csobog�s�t hallgatta �szre sem vette, hogy Kagome l�pett oda hozz�.

–Mit csin�lsz? – k�rdezte vid�man a l�ny.

–Amint l�tod, n�zem a foly�t…

–Mi a baj? Olyan szomor�nak t�nsz.

–Csak az eml�keim… – v�laszolt Inuyasha szomor�an.

–Rossz eml�kek? – Kagome t�nyleg agg�dott.

–�gyis mondhatjuk.

–Nem mes�led el? – k�v�ncsiskodott a l�ny.

–�rdekel?

–Persze, hogy �rdekel! Ne l�gy szomor�. – mondta �s a fi� v�ll�ra tette a kez�t. – Mond el, hidd el jobb lesz…

Inuyasha belen�zett a l�ny szem�be. �gy �rezte megb�zhat benne �s elkezdte:

–Tudod, itt �llt egy h�z. Itt laktam Az �desany�m pedig mindig ehhez a foly�hoz j�tt le mosni…