7.fejezet

Furcsa tal�lkoz�s…

Egy kutya alakot l�tott, elhaladni a feje f�l�tt. K�vette futva, l�tta hogy egy ember van a sz�j�ba. Majd l�tta hogy meg�ll egy r�ten, l�tta hogy leteszi az embert, majd f�l� hajol. „megakarja enni”  suhant �t az agy�n a gondolat. „Nem hagyhatom”

-         Te valami! – ord�totta oda neki. �s el�r�ntotta a kardj�t. A kutya most m�r �t figyelte de nem akarta b�ntani.

R�n�zett a l�nyra. Szireisz felugrott �s a kardj�val elakarta tal�lni, de az kiker�lte. Majd Szireisz �rezte hogy egy szellem k�zeleg nagyon gyorsan. Szireisz �jra t�madott. Most siker�lt megsebeznie, a kutya vissza v�ltozott, egy szellem�. Hasonl�tott Sesshoumarura, csak a feh�r haja �sszevolt fogva, �s az arc�n, lila m�regcs�kok voltak, amik nem egyenesek ha nem cikcakkosak voltak. 

-         Ki vagy? – k�rdezte a d�mon. Mik�zben a karcol�sra n�zett a karj�n

-         Na �s te? – majd �jra t�madott, de a szellem k�nnyed�n kiker�lte.

-         Ostoba, korcs. – v�laszolt m�s. Sesshoumaru, volt az aki m�r mellette is volt.

-         �gy l�tom, nem v�ltozott a v�lem�nyed, fiam. Rem�lem az�rt m�sik fiam m�g �l. – mondta kedvesen, Szireisz meglep�dve n�zte. „Az apja lenne?”

-         M�g �l, �s egy adag sz�nalmas haland�val, tart. – mondta mik�zben el� �llt.

-         Te is egy haland�val, vagy megy egy f�lszellemel, vagy. – mondta mik�zben Szireiszre n�zett, de nem letekint�en.

-         Kell az ereje. – mondta nyers�ggel a hangj�ban. – Mi�rt az �cs�mre hagytad a Tessaigat?

-         Mert tudtam hogy ut�lod, �s megpr�b�ln�d meg�lni. De te is egy �rt�kes kardot kapt�l, ha nem lenne nem tudtad volna meg menteni azt a haland� kisl�ny, Rint. Felt�madt benned a k�ny�r�lets�g, ak�r hogy is titkolni akarod.

-         Biztos vagy benne? Esetleg megmutassam hogy nem? – �s m�r ny�lt volna a Tokijin ut�n.

-         Nem kell. – mondta nyugodtan az apja.

-         �gy hasonl�totok, de m�g sem. Az egyikben van j�s�g is – n�zet Inutaishora. – a m�sik meg csak a gyilkol�s�rt �l. – n�zett Sesshoumarura. Sessu meg sem halotta.

-         F�lre ismerted – n�zet kedvesen Szireisz fel�, - benne is van, csak nem mutatja ki, az�rt mentett meg a b�ty�dt�l, �s �lesztett �jra.

-         Sz�nalomb�l. – mondta Sesshoumaru. – egy�bk�nt is te hogy ker�lsz ide?

-         Egy boszorka meg�tkozott, hogy addig kell k�s�rtenem, m�g meg nem nyugszik a lelkem. Most mennem kell, de tal�lkozunk m�g. – majd egy feh�r g�mb alakban elt�nt.

A haland� aki a sz�j�ba volt,  m�r r�g elt�nt. Sesshoumaru Szireisz re n�zett, majd vissza indult a t�borba.

- Mi�rt mentett�l meg? – k�vetve a kutyaszellemet.

- T�l sokat k�rdezel, �s olyat amihez semmi k�z�d. – mondta nyugodtan, mik�zben apj�n gondolkodott. – egy szellem, - mondta egy id� ut�n. – Most megmutathatod az er�d, ami�rt �letben hagytalak. Igazat mondott, az �tjukat egy sz�rny �llta.

*

-         �ld meg! – parancsolt Sesshoumaru.

-         Nem parancsolgathatsz nekem. – mondta mik�zben a d�mon szem�be n�zet.

-         Ostoba korcs, meg k�ne nevelni. - (by Nitha)Felugrott egy csap�ssal v�gzet a sz�rnnyel. Majd az er�korb�ccsal Szireisz fel� �t�tt.

Aki a kardj�val kiv�dte, Sesshoumaru m�g egyet v�gott vele, de az m�r Szireisz has�bba mart, nem volt el�g gyors. Szireisz nem akarta de t�z erej�t Sesshoumaru fel� ind�totta, nagyfel�leten, de Sesshoumaru gyors volt, ami t�z el�rte az sem �rtott neki. . R�n�zett majd a l�nyra. Er�korb�ccsal �jra fel� �t�t, megint tal�lt, Szireisz arc�n a heg amit a b�tyj�t�l szerzet mostanra elm�lt, most egy v�g�s volt ott az ostort�l. M�g egyet v�gott bel� Sesshoumaru ami most a karj�t tal�lta el, Szireisz nem tudott v�dekezni, mire az egyiket �szre vette, �jabb j�tt. M�r t�bb kisebb v�g�s volt rajta.

-         Tanuld meg, hogy ne k�rdez vissza, ne vonj felel�ss�gre, �s ne tagad meg a parancsot. Te ostoba sz�nalmas korcs. – majd �jabbat v�gott, ami a l�ny kez�t tal�lta el.

Majd abba hagyta lesz�llt a f�ldre, Szireisz tele volt v�g�sokkal. M�rges volt a d�monra, neki eset volna, ha lett volna ereje. Sesshoumaru l�tta, hogy nem f�l. Saj�t kez�leg neki eset volna a kutyaszellemnek. De a l�b�n l�v� seb miatt nem tette. Sesshoumaru ott hagyta, valami �lelem ut�n ment. Szireisz k�zben fel�llt, legsz�vesebben megk�nozta volna a d�mont, azt�n �lte volna meg. De nem volt r� alkalma. Elindult a t� fel�, amit l�tott �s azon gondolkodott, hogy ki az a Inuyasha. Ott �llt a t� mellet, levetk�z�tt �s bele ment. Lemosta a v�rt, mag�r�l, de cs�pte a v�z. Ott �lt a v�zbe, ami nem volt olyan m�ly �s nagy amiben a m�ltkor f�rd�tt. Lemer�lt a v�z al�, majd felment, kiakart menni, de nem l�tta a ruh�j�t.

8.fejezet

Farkasok…

„most mit tegyek?” k�ts�gbe esett, �gy m�g sem mehet ki. S�t�ts�g kezdet leereszkedni, m�r lement a nap, amikor m�r f�zni is kezdet, �gy se nagyon szerette a vizet, most m�g s�t�tbe ut�lta. A m�ltkoriak ut�n m�g jobban. M�r f�zott is benne. Fogalma se volt mit tegyen. Egy lehet�ss�ge volt, de azt nem akarta, majd ahogy egyre jobban f�lt, kipr�b�lta. „Sesshoumaru, Szireisz, seg�ts, a t�n�l” ezt k�ldte a kardnak, Sesshoumaru m�r szerzett k�t nyulat �s azt Yakennek, adta hogy csin�lja meg. M�r egy f�nak d�lve volt. Amikor meg�rezte hogy l�ktet a kard, hozz� �rt. Halotta az �zenetet, de nem �llt sz�nd�k�ba seg�teni. „Oldja meg maga” gondolta. Szireisz k�zben m�r retteget a t�ban. Minden �raml�st�l f�lt, f�lt hogy b�rhonnan kaphat egy nyilat, ami meg�li, maga sem tudta mi�rt, de f�lt. Tudta hogy Sesshoumaru nem seg�tene neki, de megpr�b�lta megint „Sesshoumaru, Szireisz, seg�ts, k�rlek” m�r nagyon f�lt, a s�r�s hat�r�n volt. Sesshoumaru meg�rintette a kardot, igaz�b�l maga sem tudta mi�rt, de a k�rlek sz� hatott r�. Elindult a t� fel�. Szireisz k�zben pr�b�lt min�l kisebb lenni, a sz�lhez �szott, ott megpr�b�lt megnyugodni, de nem ment. Majd meghallotta halk l�ptek zaj�t. Feln�zett �s Sesshoumaru –t l�tta maga el�tt.

-         Nem hittem volna…-kezdte a mondatott, - hogy elj�ssz.

-         Mit akarsz? – k�rdezte, mik�zben n�zte.

-         Lehet hogy but�n hangzik, de megszeretn�lek k�rni, hogy adj ruh�t!

-         Van neked, nem? –k�rdezte gyanakodva.

-         Mondjuk hogy volt. Valami elvitte. – mondta, sz�gyellve, hogy k�r valamit a d�mont�l.

-         Egy farkas. �s? –k�rdezte meg, amire nem tudott r�j�nni. – �n mire kellek?

-         Nem fogom �letem egy t�ban burkolva let�lteni, meztelen meg nem fogok kimenni. –les�t�tte szem�t, mik�zben besz�lt.

-         Ostoba korcs. Engem nem �rdekel, mi van rajtad. – majd elfordult, �s elment.

Szireisz meg tudta volna �lni. Hogy megtudja milyen meghalni. Esz�be jutottak a pillanatok amiket egy�tt�lt�ttek. Majd ki is verte a fej�b�l. „Egy gonosz sz�rny sz�l�tt. Akinek a gyilkol�s a mindene”  F�lelemmel, �lt a v�zbe, majd gondolta m�r mindenki elaludt. Kiment bel�le, majd a t�bor fel� indult, mindenki aludt. Sesshoumaru el�r�bb volt, mint a t�bbiek. Tudta hogy itt van �s fel�llt. Szembe tal�lta mag�t vele. A l�ny meglep�d�tt, majd h�tr�lni akart, de v�g�l nem tette.

-         Van ruh�d? –k�rdezte Szireisz, mik�zben alulr�l felfel� megn�zte Sessut.

-         Ami rajtam van. – jegyezte meg, magabiztosan. N�zte a meztelen f�lszelemet.

-         Mindj�rt els�llyedek a sz�gyenembe. – mondta mik�zben takarni akarta valahogy mag�t. – Add k�lcs�n valamit. – mondta Szireisz. Majd a bund�j�hoz akart ny�lni.

Sesshoumaru gyors volt, �s miel�tt a l�ny megtehette volna elkapta a kez�t �s m�rg�vel, �getni kezdte, majd eleresztette.

-         Ezt ne pr�b�ld meg t�bbsz�r.

-         Akkor honnan szedjek ruh�t? – oda s�t�lt Aunhoz akinek a m�sik oldal�n Rin �s Yaken aludt, beleny�lt a nyereg t�sk�ba, de az �res volt. Sessu ott �llt ahol hagyta, �s �t n�zte. Szireisz k�ts�gbe volt esve, �s a s�r�s hat�r�n volt. – Nem k�nny�ted meg a helyzetem. – n�zett r� szemreh�ny�an.

Sesshoumaru elfordul majd elindult m�shova, nem akart itt maradni, m�g a kever�k tal�l mag�nak ruh�t. Szireisz k�vette.

-         Mit akarsz? –k�rdezte mikor m�r el�g t�vol voltak, �s leakart fek�dni.

-         Addig a nyomodba leszek, m�g nem adsz valamit. – t�rgyilagos hangon mintha m�r r�gen besz�lgetn�nek. H�tal �llt neki Sessu, ez�rt l�pet k�t l�p�st �s �gy alig v�lasztotta el valami t�le.

-         Nem �rdekelsz. – majd le�lt egy fa al�, becsukta a szem�t �s aludni akart. De meg�rezte hogy Szireisz oda �l mell� nem �rt hozz�, csak a pr�mj�hez k�zel.

Kinyitotta a szem�t, l�tta hogy a korcs aludni pr�b�l, nem hatotta meg. Csak m�r l�tni nem b�rta, fel�llt, Szireisz is fel�bredt. Majd levette a pr�mj�t �s oda adta neki. Szireisz m�r nyitotta volna a sz�j�t, de l�tta hogy a kutyaszellem elmen�be van. Ez�rt ink�bb a pr�met n�zte, vastag �s hossz� volt. Majd maga k�r� tekerte. Vissza indult Rin�khez. Mire vissza�rt m�r nagyon f�radt volt. Led�lt a k�zeli f�hoz. Mire felkelt, maga el�tt egy alakot l�tott a felkel� nap f�ny�be, m�r ord�tani akart. Amikor r�j�tt hogy az Sesshoumaru.

-         Visszakaphatn�m? – nyugodt volt a hangja, mert nem r�g j�l aludt. Szireisz fel�llt, majd a d�mon szem�be n�zet.

-         El�sz�r hagy keressem meg a saj�tom – majd elindult az erd�be, farkas szagot keresve.

Sok�ig ment egyre beljebb �s beljebb, de nem �rzett semmit. Majd nem olyan j� volt a szagl�sa mint egy kuty��. Morg�sra lett figyelmes, majd a farkas illat�t is meg�rezte, de ez nem egy farkas volt. K�vette a morg�st �s a szagot. Ahogy kil�pett a bokrok k�z�l, megl�tott egy falka lesov�nyodott farkast. Az egyik bokorban a ruh�j�t is megl�tta.

A farkasok mind �t figyelt�k, majd egy k�t b�trabb m�r fel� fordult �s r�morgott. „Ez nem lesz neh�z” gondolta mag�ba, majd az erej�t a fel� ugr� farkasra �sszpontos�totta. Egy kisebb t�z hurrik�n l�vellt kifel�, �s el�gette az �llatokat, csak por hull�t a f�ldre. Erre m�r a t�bbi farkas is fel� fordult, �s �t figyelte. Kett� �jra neki t�madt, Szireisz v�rt majd mikor m�r k�zel voltak, elugrott, �s az erej�vel megakarta �ket �getni. De azokon �tment a t�z. �jra fel� ugrottak. „most mit csin�ljak” k�zel voltak hozz� nem tudott elmozdulni. Majd �rezte hogy el�tte szertefoszlanak �s valami r�zsasz�n k� esik ki bel�l�k. Majd megl�tta kibontakozni Sesshoumaru alakj�t. Az er�korb�ccsal elkezdet k�rbe forogni. A farkasok r�t�madtak, majd szertefoszlottak. Szireisz m�g most sem �bredt fel, els� �mulat�b�l. A szellem oda s�t�lt hozz�, lassan a l�ny mag�hoz t�rt, majd lehajolt a k�t szil�nk�rt.

- Ezek mik? – k�rdezte Sessut�l. – Ez�rt nem tudtam �ket meg�lni. –tekintett�t a k�rr�l Sesshoumarura emelte. A f�rfi kitette a kez�t, Szireisz bele tette a szil�nkokat. Sesshoumaru r�n�zett. – ja.- Szireisznek leeset hogy a kutyaszellem a pr�mre gondol.

Oda ballag�t a bokorhoz �s kihal�szta a ruh�it. Szireisz a d�monra n�zett. –esetleg, fordulj el.

-         Engem nem �rdekelsz. – tov�bb figyelte a l�nyt.

-         Pedig �n addig nem �lt�z�k. – makacsolta meg mag�t.

Sesshoumarunak nagy er�fesz�t�s�be telt, hogy ne �lje meg, „de mi �rtelme lenne, a kard �jra kelten�, M�r mag�t�l �jra �leszten�. De mi�rt?”. Elfordult. Szireisz levette a bund�t. Majd felvette a ruh�j�t, ami el�g t�pet volt. Odas�t�lt, �s �tadta a szellemnek a pr�mj�t, aki mag�ra tette. Amint ballagtak halkan vissza fele. Nem sz�ltak egy ideig egym�shoz.

-         Te mindig ilyen vagy? – n�zett a szellemre. Aki folytatta tov�bb a men�st, �gy a l�ny tov�bb besz�lt. – Ilyen rideg, �s kegyetlen? Aki semmit nem �rez? Vagy nem mutatja csak ki… - folytatta volna tov�bb, de Sesshoumaru meg�llt, �s r�n�zett.

-          Semmi k�z�d hozz�. – hangja nyugodt volt, de a mondatba lebecsl�s, �s sz�nalom volt.

-         Csak magamba besz�lek. – sz�r�s szemmel, n�zet vissza.

Csendben folytatt�k �tlyukat, vissza a t�borba. Sesshoumaru furcsa szellem szagot �rzet, ez�rt felgyors�tott, Szireisz is felp�rgette mag�t de nem tudott olyan gyorsan menni mint a teliv�r szellem. A t�borban a sz�rny �ppen Jakennel hadakozott, nyer�sre �llt, �pp utols� csap�s�t akarta befejezni, mikor Sesshoumaru neki rontott.

9.fejezet

K�zelebb, B�szkes�g…

-         �gy f�ltem. – ord�totta Rin.

A kutyaszellem egy pillanatra Rinre ford�totta tekintett�t, de azt kihaszn�lta a szellem, �s bel�karmolt, nem nagyon viszont m�lyen. Sessu el� h�zta a Tokojint, �s a sz�rny fel� fogta mire, k�k vill�mok j�ttek bel�le el�, �s sz�tszaggatt�k a szellemet.

Sesshoumaru le�lt a tiszt�s sz�l�re. Rin Yaken oda szaladt hozz�:

-         Sesshoumaru sama, rem�lem j�l van. – mondta Jaken aggodva.

-         J�l vagyok, vidd innen Rint. Majd ut�natok megyek. – seb�b�l folyt a v�r.

-         De sama, vigy�znom kell mag�ra. – Sessu r�n�zet, �s a f�reg �rtette a c�lz�st. – Igen azonnal. – el is indult Aun fel�.

Szireisz meg mindig meg volt merevedve, n�zte a szellemet, ahogy fekszik, �s v�rzik. Rin nem akart elmenni, de Jaken addig gy�zk�dte hogy jobb �gy Sessunak m�g el nem mentek Aun on. Amikor elmentek Szireisz oda s�t�lt a d�monhoz. Csak n�zte ahogy v�rzik, meglepte hogy egy�ltal�n van v�re, majd le�lt mell�, �s megakarta n�zni a sebet amikor a szellem elkapta a kez�t, �s megszor�totta. Majd felpattantak a szemei.

-         Mit csin�lsz? –k�rdezte mik�zben megpr�b�lta kir�ntani.

-         Ezt �n is k�rdezhetn�m. – majd elengedte.

-         �n..�n csak meg akartam n�zni a sebed.

-         Menj innen. - lehunyta szemeit, pihenni akart.

Szireisz nem akarta itt hagyni, els�t�lt a t�hoz, majd, let�pte a szokny�ja els� r�sz�t, �gy is el�g� rongyos volt. Majd belem�rtotta a v�zbe, �sszecsavart �s vissza ment Sesshoumaruhoz. Nem �bredt fel, m�lyen aludt regener�l�dott, de az nem ment neki olyan gyorsan, �s nem tudott �ber maradni. A f�lszelem oda �lt a d�mon mell�. L�tta hogy alszik, nem akarta zavarni, de l�tta a sebet, ami nem volt nagy viszont m�ly volt, �s m�g most is v�rzett, Szireisz finoman r� rakta az anyagot, majd lenyomta kicsit. Sessu vagy nagyon m�lyen aludt, vagy csak nem akarta �szre venni amit a l�ny csin�l. A l�ny fel�llt, majd elindult az erd�be valami ehet��rt. Tal�lt egy nyulat, �s megtal�lta Jakenn�ket is, gondolta jobb ha a d�mon egyed�l van. Jaken is fogott hallat, Rin Jaken halat, Szireisz meg a megs�t�t, nyulat ette. Miut�n kibesz�lte mag�t Rinnel �s �sszeveszet p�rszor Jakennel, elaludt. Reggel amikor felkelt, elment a t�hoz. De miel�tt kil�pet, volna a f�k takar�s�b�l, megl�tta Sesshoumarut amint a sebet tiszt�t� le, volt h�zva az ingje �s a pr�me, meg a pajzsa.

Szireisz kil�pett a bokrok k�z�l. Sesshoumaru nem fordult meg, �gy a l�ny csak a h�t�t l�tta ami tele volt kisebb �s nagyobb hegekkel, nem l�tta a csonka karj�t, �gy volt f�loldalasan leh�zva.

-         Mit akarsz? –megfordult, �gy Szireisz l�tta hogy mindenhol tele van sebbel.

-         Ak�rmilyen furcsa, nem t�ged kerestelek. – nem b�rta levenni a szem�t, a sebekr�l. – F�r�dni j�ttem. – fej�t felemelte �s a szellem arc�t n�zte, ami oldalt volt ford�tva, �pp felh�zta a ruh�j�t.

Szireisz eln�zte volna m�g egy ideig. De elszak�totta a tekintett�t, �s ink�bb a f�ldet n�zte. Sessu felh�zta a fels�j�t. Majd elindult, a l�ny mellet ment el. Szireisz megfordult ut�na, majd k�vette. „ut�lom a vizet, akkor minek f�r�djek?” Figyelte a szellemet ahogy el�tte l�pkedet, hangtalanul. Kezdte unni a helyzetet, ugye ink�bb elkezdet, f�l hangosan d�dolni:

-         Yama no naka, Mori no naka, Kaze no naka, Yume no naka… - a szellem meg�llt �s h�tra fordult. Sz�r�s szemmel r�n�zett. A l�ny arc�r�l lehervadt a mosoly. Majd nem a szellembe �tk�z�tt. �gy �rezte hogy a szellem mindj�rt �td�fi a tekintett�vel.    

-         Cs�nd! – sz�lt r�. Majd megfordult �s ment volna tov�bb.

-         Mi�rt? – k�rdezet vissza kih�v�an.

-         Nem tudod hol a helyed te korcs. – majd kih�zta a kardj�t. Nem a leger�sebb t�mad�st ind�totta a Tokijinnel, nem akarta meg�lni, csak azt akarta hogy a l�ny tanuljon arr�l valamit, hogy mi a rang, �s er� b�li k�l�nbs�g egy szellem �s egy korcs k�z�tt.

Szireisz nem tudta kiker�lni, pont mellkason tal�lta az eg�sz t�mad�s. Egy f�hoz csap�dott. Megpr�b�lt fel�llni, de nem volt el�g ereje hozz�. Visszarogyott, megfogta a seb�t, ami �gette, majd l�ktettet �s f�jt. Nagyot nyelt.

-         Sz�nalmas. – jegyezte meg a szellem, �s m�r indult volna tov�bb. Szireisz len�z�en r�n�zett.

-         Hova m�sz? – ny�gte a f�jdalomt�l, �s �jra megpr�b�lt fel�llni, most az egyik karj�val a f�ba kapaszkodott, �s �gy siker�lt neki.

-         Meg�l�k egy szellemet. – majd folytatta nyugodt, kim�rt, lass� l�pteit.

-         Nem �rzek szellem szagot. – panaszkodott, mik�zben megpr�b�lta fel�rni a d�mont. F�jt neki a seb de nem sz�lt.

-         �t meg kell keresni, nagyon messze van.

-         �s ezt mi�rt tetted? – hangja, komoly volt. A kutya szellem meglep�d�tt. „Hogy mer valamit is sz�mon k�rni rajtam? Hisz most kapott, egy v�g�st.”

-         �r�lj hogy nem �ltelek meg. – m�r nagyon leakarta z�rni az eg�szet. Ideges�tette a f�lszelem jelen l�te.

-         Milyen boldog vagyok. – mondta g�nnyal, lassabban l�pkedett mint Sessu, kicsit megg�rnyedve mert a f�jdalom, mindannyiszor ah�nyszor kiakart egyenesedni �ssze r�ntotta. Sejtette hogy rossz f�t tett a t�zre.

-         Cs�nd. – v�laszolta egy kicsit d�h�sen Sesshoumaru. A l�ny m�r nyitotta volna a sz�j�t a v�laszra, de megszor�totta a seb�t, hogy tudja mekkora f�jdalmat tud neki okozni. Ink�bb cs�ndben maradt. K�vette a d�mont, b�r nem tudta hova mennek. Azt sem hogy Rin�ket mi�rt nem viszik. De most nem k�rdezett.

-         �lljunk meg! – sz�lt oda a d�monnak. Aki h�tra n�zett, l�tta hogy a l�ny jobban v�rzik. Majd a foly�hoz s�t�lt, ami ott csordog�lt. �sszerogyott el�tte.

„Sz�nalmas” gondolta. Nem v�rta meg a l�nyt, m�r ment is tov�bb. M�r nincs messze a d�mon. A l�ny ennek jobban �r�lt, majd utol�ri, addig is nem kell n�zni a lebecsl� tekintett�t. Gyorsan lemosta a seb�t majd a s�lja maradv�ny�b�l, ami eddig a nyak�n volt, megpr�b�lta �ttekerni a sebet, hogy elszor�tsa. Amikor �rezte hogy van el�g ereje, fel�llt, �s ment a szellem, ut�n. M�g �rezte a szag�t. Amikor fel�rte, m�r a nap lemen�bbe, volt. F�radt volt, �r�mmel n�zte, hogy a szellem m�r le�lt egy f�hoz. Volt mellette egy fa, ahhoz s�t�lt, �s a h�t�t neki d�nt�tte. Maga sem tudta mi�rt de Sessut figyelte. Valami furcsa �rz�s ker�tette hatalm�ba m�g oda hajolt hozz�. Nem tudta mi�rt teszi. Sessu �ber volt, nem tudta mit akar t�le a szellem.

Szireisz megcs�kolta.

Sesshoumarunak kipattantak a szemei, �s olyan meglep�d�s volt benne mint m�g soha. A l�ny is megijedt. A nagy�r elkapta a l�ny kez�t �s felemelte, �gy v�lt el a l�ny sz�ja Sessu�t�l. �sszesz�k�lt a gyomra, �s a tork�ba volt.

-         Ezt meg mi�rt csin�ltad? – m�g mindig �rezni lehetett a hangj�ban a meglep�d�st. A l�ny nem tudott v�laszolni. Besz�lni sem tudott. � maga is meglep�d�tt nem csak a maga ha nem szelem tett�n is. �rtelmes sz�t sem tudott mondani.

Ez Sesnek is fel t�nt, ugye elhaj�totta, nem messze. Csak egyk�t l�p�sre mag�t�l. �rezte hogy a l�ny nem �rez f�lelmet, vagy szomor�s�got, csak ugyan olyan meglep�d�st. Szireisz sebe lassan reink�rnolodot, vagyis egy haland�hoz k�pest gyorsan. M�r a fele be volt forrva. Elakarta felejteni, mindazt ami t�rt�nt. Nagyokat pislogott, majd fel�llt, �s ha mi sem t�rt�nt volna, egyk�t f�val od�bb elfek�dt, pihenni.  Pedig mag�ban, ak�r hogy is pr�b�lta elfeledni, �s tudom�st sem venni r�la…megt�rt�nt. �rezte mag�n a d�mon kutat� tekintett�t, de ink�bb pr�b�lt elaludni. Majd valamikor hajnal fel� siker�lt. Hamar felkelt m�g �lm�ban is a gondolatok kavarogtak benne. Gondolta, megkeresi az a t�t, aminek a jelenl�tt�t �rezte. Fel�llt. Majd indult volna, amikor meghallotta hogy Sessu is felkelt. Nem fordult meg, ink�bb ment tov�bb.

-         �llj meg, vagy meg�llek. – halotta a j�ghideg hangot a h�ta m�g�l.

-         Most ne k�vess. – mondta a l�ny.

-         Mert? – kapta a v�laszt, �s �rezte hogy Sessu fel� l�pked.

-         F�rdeni szeretn�k. – megfordult, szembe tal�lta mag�t a d�monnal, aki f�l fejjel nagyobb volt n�la.

-         Azt hittem a tegnapiak ut�n. Majd megk�rsz hogy k�s�rjelek el. – Sessu nyugodt �s rideg hangja kegyetlen�l csenget.

 A l�ny majd felforrt, egy pillanat alatt akkora d�h�t �rzet. „Mi�rt nem tudott �gy tenni mintha mi sem t�rt�nt volna? Mert t�rt�nt valami”- v�laszolta meg mag�nnak a k�rd�st. „�n, �n felaj�nlkoztam!” –d�bbent r�, hogy a szellem �gy fogta fel, pedig nem az t�rt�nt. Ind�totta a kez�t, de a szellem elkapta, „Ostoba korcs, nem tanul semmib�l.” – gondolkodott mag�ban. „tal�n a hal�lb�l tud.” Elengedte a kez�t, a tokijint el� h�zva meg�lte. �gy hogy a kard hozz� sem �rt. M�r indult volna tov�bb, nem kellet neki a korcs, eddig sem nagyon tudta mi�rt mentette meg. A kard l�ktetni kezdett, a szellem gondolta hogy ez lesz. A Tenssaiga ha m�r valakit egyszer meg ment, addig csin�lja ezt am�g, meg nem teszi azt amit a kard akar. „legyen” Majd vissza fordult, el� h�zta a kardj�t. Megl�tta az alvil�g k�ld�tteit. Egy suhint�ssal, elt�ntette �ket. M�r indult is volna tov�bb.

- Rem�lem ezek ut�n, b�k�n hagysz. – h�tran�zett m�g egy pillanatra, l�tta ahogy a l�ny m�r fel is kelt.

- Sajnos nem tehetem! – majd k�vetni kezdte. A nagy�r nem ment gyorsan. Szireisz meg�rezte Jaken szag�t.

Amint kil�ptek a bokrok k�z�l, m�r hallott�k Jaken meg k�nnyebb�lt hangj�t.

-         V�gre! �n m�r �gy agg�dtam, Sesshoumaru sama. Hol voltak?

-         Semmi k�z�d hozz�.- v�laszolta a d�mon. Jaken m�r megszokta ezt a fajta v�laszt. Majd ar�bb ment. Nehogy �tban legyen. – Rin? – figyelte a talpnyal�j�t, amint az nem tud v�laszolni. Majd a kisl�ny szaladt ki a bokrok k�z�l, Aunal.

-         Sesshoumaru sama. – ord�totta boldogan.

-         Itt maradsz vel�k. – n�zett Szireiszre. Majd m�r indult volna.

-         Nem maradok sehol. Te nem parancsolsz nekem. – mondta d�h�sen a l�ny.

-         Hogy mersz �gy besz�lni vele? – k�rdezte Jaken, miut�n siker�lt megsz�lalni az els� d�bbenet�b�l.

-         Szeretsz meghalni? – k�rdezte a d�mon. Majd m�r el is indult. Amikor Mind h�rman, meg�rezt�k Naraku szag�t. Csak Sessu tudta hogy ez csak az egyik csatl�sa. – Mi�rt j�tt�l?