1. fejezet
Tal�lkoz�s…

Rin �s Jyaken egyed�l voltak egy tiszt�son. Sesshoumaru elment Aunt –on meg�lni egy d�mont. De ma furcsam�d r�b�zta Jyaken –re a Tenssaigat, Jyaken nem tudta mi�rt. De ha megk�rdi, se mondan� el neki Sesshoumaru nagy�r.

Rin elment az erd�be vir�got szedni, Jyaken meg hagyta, v�gre nem �t piszk�lja. Ott �lt a t�z mellet, mellette pedig a kard volt.

Majd l�tta hogy el�tte a t�z meglebben, majd furcsa hangokat halott a boz�tb�l, mozgol�d�st.

L�tta hogy szemei el�tt egy ember alakja rajzol�dik ki. Aki terepmint�s ruh�t viselt fels�je valami nagy �s b� ing volt harang ujjal. M�g als�ja egy gatya azon meg egy hosszabb szoknya. �s mindenre r�borult egy fekete s�l, ami a szem�ig fel volt h�zva. �s egy sapka is volt, ami takarta a hajat.

-         Mit akarsz te haland�? – k�rdezte lebecsl�en Jyaken.

-         A Kardod. –v�laszolta nyugodtan. – Add, ide vagy meghalsz, jobb esetbe.

-         Ha visszaj�n a gazd�m olyat, kapsz t�le. – mondta �s k�zben mag�ban gondolkodott: „vajon hol lehet? Rem�lem, hamar ide�r”.

-         Azt k�tve hiszem. – majd a t�zet, ami a f�ld�n volt fellobbantotta egy ujjcsettint�ssel. – Ha nem akarsz l�ngok martal�ka lenni, ad ide azt a valamit.

-         Soha. –mondta Jyaken majd mag�hoz, szor�totta a kardot.

-         Te akartad. –mondta a l�ny majd �sszpontos�tva a t�zre, Jyaken fel� ir�ny�totta.

Mire az elejtette a kardot, �s futva elindult az erd�be. Az idegen elmosolyodott �s a lelki erej�vel mag�hoz h�zta a kardot.

-         J� neh�z. – mondta ki, �s megforgatta, hogy milyen is.

Indult volna el, amikor l�tta, hogy beborul az �g �s egy s�rk�nyl� k�zelit, akin �l valaki.

„legal�bb kipr�b�lhatom a kardot” gondolta. Mik�zben az �llat f�ldre sz�llt. Sesshoumaru meg leugrott r�la, pont a l�ny el�.

-         Te sz�nalmas haland�, az �n kardom. Most megb�nnod, hogy megsz�lett�l. – mondta, majd el�vette az ostort.

-         Most m�r az eny�m ami�ta elvettem att�l a f�regt�l. De legal�bb kipr�b�lhatom.

Az ember kezdte a t�mad�st, de Sesshoumaru egyszer�en felugrott a t�mad�s el�l. De m�r ez az �t�s kif�rasztotta az idegent, el�g neh�z volt sz�m�ra a kard. Sesshoumaru lecsap�t a kardal, ami lev�gta az ember arc�r�l a s�lat, �s a sapk�t. A d�mon most szagolt csak bele a leveg�be �s �rezte meg hogy ez egy n�, �s nem f�rfival harcol. R�vid barna haja volt.

-         Egy asszony. –jegyezte meg Sesshoumaru.

-         Ink�bb kisasszony. – v�gott vissza a l�ny.

�s megint t�madni akart, de akkor Sesshoumaru vissza csapot az ostorral ami, lev�gta a m�sik kardot a f�ldre. A l�ny meg eleset �s a f�ld�n volt, majd gyorsan megfordult, �s fel akart �llni. De akkor az ostor le akart csapni. Majd gyorsan haszn�lta az erej�t, �s meg�ll�totta, Sessu nem �rtette, mi t�rt�nik. Majd Jyaken szaladt ki az erd�b�l.

-         Ne b�ntsd nagyuram, m�g hasznukra lehet. Ir�ny�tani tudja a t�zet, �s a kardokat. –mondta, mik�zben eln�zet Sesshoumaru fel�je.

A l�ny kihaszn�lta a lehet�ss�get, �s kicsit feljebb nyomta az ostort, mik�zben kip�rg�t al�la, �jra fel�llt. De m�r ki volt f�radva csak szuszogva tudott leveg�t venni. Sesshoumaru fel vette a Tenssaigat. Majd eltette az ostor �s a kardot. Az ember szerint m�g nem volt v�ge a j�tszm�nak. El�h�zta saj�t kardj�t, �s a Nagy�r fel� tartotta.

- Ti haland�k soha nem tanultok semmib�l? – majd gyorsan ell�kte a kardot, �s megragadta a l�ny nyak�t, felemelte.

Majd megszor�totta, a l�nynak f�jt de nem szolt volna. Majd eldobta az avarba, az idegen felszisszent, ahogy f�ldet �rt, majd a nyak�t fogta, hogy ellaz�tsa.

-         Hol van Rin? –k�rdezte Sessu Jyakent�l.

-         �n nem tudom csak �gy elszaladt. -magyar�zkodott Jyaken, azt�n mag�t�l elindult megkeresni.

-         Ki vagy? –k�rdezte a l�ny.  Sesshoumaru egy r�n�z�ssel jelezte, hogy nem fog v�laszolni. – Ismered a n�pem.

-         Meg�ltem m�r k�z�l�k el�g sokat. – v�laszolta Sesshoumaru.

-         Akkor onnan tudod, hogy k�thetsz magad mell�. – v�laszolta szomor�an a l�ny. �tkoz�dott mag�ban.  – Azok a rohadt szab�lyok.

Majd oda ment a t�z mell�. Jyaken, most t�rt vissza majd a h�ta m�g�tt j�tt Rin, aki amint megl�tta Sesshoumaru –t oda szaladt hozz�.

-         V�gre hogy visszat�rt�l. - Odaszaladt �s figyelte. Majd a l�nyra n�zett, �s elmosolyodott. – Szia! Te ki vagy? �n Rin vagyok, � meg Sesshoumaru.

-         �n Szireisz vagyok. – mutatkozott be.

Sesshoumaru le�lt a t�z mell�, �s a halakat n�zte, amiket Jyaken szedet valahonnan. Rin odaugrott mell�. Majd leszedet egy ny�rsat, az 5k�z�l. Jyaken k�vette a p�ld�j�t, Sesshoumaru fel�llt, �s egy f�hoz s�t�lt. Szireisz nem vet le egyet sem, nem szerette a hallat.

-         Te mi�rt nem eszel? – k�rdezte meg Rin.

-         Nem szeretem a halat. – v�laszolt, majd n�zte a t�zet.

�s visszaeml�kezet arra, amit tan�tottak neki. K�t szab�ly volt, az egyik: soha ne harcolj n�ladn�l gyeng�bbel. M�sodik: Ha valaki megmenti az �leted, vagy csak megkegyelmez, addig kell szolg�lnod, m�g vissza nem szolg�lod az �leted.. Ezt nevelt�k bele kis kora �ta, meg a kardforgat�st, meg hogy uralkodjon erej�n, ami m�g most se nagyon ment neki. Pedig m�r 5�ves kor�t�l, harcra nevelt�k. Napi 3or�bba majd az �rasz�mok egyre n�ttek, m�g 15�ves kor�bba el�rt�k a napi 7or�t. Majd meghaltak a sz�lei, mert egy d�mon harcolni akart, erre pont az � sz�leit tal�lta meg… M�g mindig f�jt neki, vagy 2�ve t�rt�nt. Most volt 17�ves, 2�vig csak v�ndorolt a vil�gba, meg�lt minden d�mont, akivel szembe tal�lta mag�t. �s most kitudja h�ny sz�zadik d�mon, legy�zte. M�g az erej�t se haszn�lhatta, nem volt r� ideje. Mily nagy sz�gyen, gondolta mag�ban. Az hagyj�n hogy majd nem meg�lte, most m�g szolg�lnia is kell….

�gy gondolkod�t, �s eml�kezet vissza, m�g nem l�tta, hogy v�geztek az ev�ssel. Jyaken kereset valami pl�det Rinek, �s betakarta, majd � is lefek�dt. Szireisz is �gy tett de nem aludni akart, csup�n �gy tenni.

V�rt 2�r�t, igaz nagyon f�radt volt, de halkan felkelt, �s oda ment Sesshoumaruhoz, mellette �llt, majd ki akarta venni a kardot a h�vely�b�l. De r�j�tt hogy egy d�mon el�g keveset alszik, �s meg�rezn�. �gy az erej�t haszn�lta, finoman az erej�vel kihuzata a kardot, majd megfogta �s halkan elindult vele az erd�be. Sesshoumaru sem aludt m�r akkor fent volt amikor, halotta a l�ny sz�vdobog�s�t, ami egyeletlen volt, �gy tudta hogy nem alszik. Csak l�tni akarta, hogy mit kezd a kardal, �gy is meg�li. �rezte a l�ny szag�t, amikor m�r kezdet nagyon gyenge lenni az illat, elindult, a l�ny fel�. A l�ny vissza fel� az utat n�zte, majd megl�tta maga el�tt Sesshoumarut, megijedt, �s h�tr�lt egy l�p�st.

-         Te meg? – k�rdezte, meglep�dve.

Sesshoumaru v�laszk�nt el�vette a Tokijin –t. a l�nynak nem volt fegyvere, Sessu le akart csapni, de a l�ny elugrott, de az �t�s ereje el�rte �gy eleset a f�ldnek csapodva.

-         Milyen sz�nalmas, egy haland�. �s milyen gyeng�k, egy d�monhoz k�ppest. – mondta �s m�r el akarta a l�ny nyak�t v�gni, mire meg nem szolalt.

-         �n vagyok sz�nalmas. – mondta, mik�zben gy�jt�tte az erej�t, �s a h�t�t a f�nak vetve kezdet fel�llni. Mondta undorodva – Akkor magad minek nevezn�d. Tudod, hogy gyeng�bb vagyok, de m�g fegyverem sincs v�dekezni. �s te �gy is meg�ln�l. Ez t�bb mint sz�nalmas.

2. fejezet

Kegyelem….

Sesshoumaru, elgondolkozott ezen, majd eltette a kardj�t, most hogy ilyet mondtak neki, elgondolkozott hogy vajon ki is sz�nalmas igaz�b�l. �s nyugodtan besz�lt a l�nyhoz:

- Hozd vissza a kardom. – mondta parancsk�nt majd visszaindult a t�borba.

Szireisz sz�r�s szemeket meresztett, majd visszafordult oda, ahova tette a kardot, vagyis dobta. Egy nagy t�, de belehaj�tani egyszer�bb volt, de most s�t�t este, �s nem haszn�lhatja az erej�t, csak ha a v�zbe van…

Levette ruh�it, oczkodott bemenni a v�zbe k�t nagy f�lelme testes�lt meg benne. De musz�j volt. Nem hitte volna, hogy Sesshoumaru nagy�r megint megkegyelmezne neki. Bele m�rt�zott a s�t�t v�zbe, �s retteget, hogy mivel fog tal�lkozni.

Sesshoumaru beleszagolt a leveg�be, �s furcsa szellem szagot �rzet, majd elindult a holdf�nyben a szag ir�ny�ba. Nem tudta merre halad csak a szagot k�vete.

Szireisz a v�zbe volt, �s �szpontos�tott a kardra, elk�pzelte mag�ban hogy n�z ki. Majd kit�rta erej�t, hogy a kard visszaker�lj�n hozz�, az eg�sz nagy t�b�l ak�rhol van. Majd �rezte, hogy valami elsiklik a l�ba mellet, nyelt egy nagyot, majd kiugrott a v�zb�l. Szeme kit�gult a f�lelemt�l, �s a t�t n�zte, �s kereste mi �rinthette meg, m�g mindig remegett a f�lelemt�l. Csak most ford�totta el a fej�t, �s l�tta meg Sesshoumarut, aki ott �llt a t� mellet a ruh�in�l. Szireisz oda szaladt a ruh�ihoz �s maga el� fogta azokat, Sesshoumaru r� n�zett. Majd l�tszott a szem�be hogy v�rja a v�laszt, Szireiszt elbor�totta a d�h, hogy nem szolt a szellem hogy itt van. A l�ny gyors �s pontos volt, megpofozta Sesshoumarut. Akinek a szem�ben most m�r csak �rtetlens�g volt.

„Hogy mert meg�tni? M�g haland� hozz�m se �rt. Nem hogy meg�t�t. Van benne b�tors�g. De az esze hi�nyzik”

�s m�r ny�lt volna a fegyver�hez, amikor �rezte a szellem szag�t, itt nagyon er�s volt. Szireisz is megr�m�lt hogy most v�ge van, de l�tta hogy a szellem ha meg is akarja �lni most m�sra figyel. Szireisznek is rossz meg�rz�se volt, elh�tr�lt a v�zt�l. De nem tudott elszakadni a kardt�l, m�g mindig h�vta. Meg�rezte, hogy az egyre k�zeledik hozz�. Szireisz gyorsan felkapkodta ruh�it, amennyire tudta. Igaz a fels��t ford�tva vette f�l, �s ezt maga is meg�rezte, nem nagyon �rdekelte Sesshoumarut n�zte. L�tta hogy teljes nyugalomba van, �s fel van k�sz�lve a harcra. Szireisz lassan t�volodott, „ha meg�li azt a   valamit, akkor �n j�v�k” -gondolkodott mag�ban. Sesshoumaru halotta a l�ny gyors sz�vver�s�t, �rezte hogy retteg, csak azt nem tudta kital�lni a nagy�r, hogy tal�n t�le vagy att�l hogy a v�z, hull�mokat kezd h�nyni.

Majd egy nagy kukacf�les�g bukkant el� nem volt szeme, ezt m�g a f�lhom�lyba is kilehetett venni. Csup�n egy nagy henger alak� feketes�g volt, nem volt rajta semmi, �s nem voltak v�gtagjai sem. Viszont Sesshoumaru az �les szem�vvel ki tudta venni, hogy, a kard ott van k�r�lbel�l a k�zep�n, mintha bel� sz�r�dott volna. A sz�rny csak kiemelkedet a v�zb�l, nem akart senkit b�ntani. Igaz hogy f�jt neki a bel�sz�r�d�t kard. Sesshoumaru felugrott majd az ostor�val kett�v�gta az �llatott. Az els� fele a f�ldre esett a t�bbi v�rezve vissza eset a t�ba, Sesshoumaru a kardja mell� �rt f�ldet, majd kih�zta az �llatb�l.

-         Mi�rt �lted meg? –tette fel halkan, nem akarta m�g k�zelebb ker�lni a hal�lhoz.

Sesshoumaru lassan elkezdet Szireisz fel� s�t�lni, aki m�g mindig r�n�zet, a v�laszra v�rva. De m�r tudta hogy �gy sem kapja, meg amire v�r. Ink�bb lassan � is elindult, miel�tt t�l k�zel �rt volna hozz� a szellem. De vigy�zott nehogy teljesen h�tat ford�tson neki.

Mire vissza�rtek a t�borba a Hold m�r lemen�bbe volt. Szireisz a kialudt t�z mell� fek�dt, m�g Sesshoumaru egy f�nak d�nt�tte a h�t�t, �s azon gondolkozott mi�rt hagyta �letben a l�nyt. „Nagy ereje van, de akkor is csak egy haland�, minek nekem? Mire kelhet?..... � lesz Rinel m�g, nem vagyok itt, �s neki kell majd megv�denie.” Erre a v�laszra jutott mag�ban, m�g pihent, amihez neki egy-k�t �ra fel�letes alv�s el�g volt. Szireisz is mag�ban gondolkodott, m�g el nem aludt. „Holnap mindenki meg fog lep�dni, hogy mi az igazi vallom. Azt nem tudom, hogy Sesshoumaru v�gleg eld�nti, hogy meg�l. Vagy er�ssebnek fog tal�lni �s �letben tart?” Ezen a k�rd�sen aludt el.