Sesshoumaru �s a kutyaszelemn�

Harc el�tt…

Sesshoumaru nem aludt m�r vagy 2hete. Ami�ta a csat�ra k�sz�lnek, minden nap k�rbe j�rta a birodalmat. Amikor tal�lkozott egy k�t macsk�val, lem�sz�rolta �ket. Nem ismerte volna be, de ki volt f�radva. Most is egy k�r�z�sb�l �rkezet meg, a kast�lyhoz, ahol megsz�llt. Egy l�ny v�rta, a kapuban. Nem mutatta de izgatott volt, amikor megl�tta a szelemet, felcsillant ez�st sz�n� szeme, �s egy mosoly f�le jelent meg az arc�ban, nem mozdult, csak gy�ny�rk�d�tt a szelembe. Aki lassan k�zel�tet a kapu fel�. Alig b�rta hogy ne rohanjon oda hozz�, de nem akarta megs�rteni a szelemet. Elvileg m�g meg kellet hajolnia el�tte, m�g nem voltak hitvesek vagyis igen, de nem volt bejelentve. Amikor ott volt a l�ny el�tt, az meghajolt. Majd mosolyogva csatlakozott mell�. Sesshoumaru amint l�tta hogy a l�ny j�l van, minden ereje visszat�rt. F�ltette, el�g� �nfej� volt �s k�pes volt a parancs�nak ellenszeg�lni, pedig azt nem sokan mert�k. M�g m�s hal�llal lakolt volna �rte, a l�nyt nem b�ntotta. Neki mindent szabadott, de ezt nem akarta mutatni neki, kihaszn�lta volna.

-         �r�l�k hogy itt vagy.  –mondta boldogan.

-         Harcolt�l. – jegyezte meg. �rezte rajta a macsk�k szag�t. Szireisz nem sz�lt, elh�zta a sz�j�t, �s jobb fele n�zet, m�g a szelem bal fel�l figyelte a reakci�t.

-         �s akkor? Az�rt vagyok kutyaszelem hogy a macska szellemeket irtsam. – m�g mindig nem n�zett a szelemre. Sesshoumaru nem volt r� m�rges, de zavarta hogy a l�ny soha nem ott van ahol szeretn�.

-         Megtiltom. – mondta. Szireisz felkapta a fej�t, �s �t figyelte ideges lett, �s a k�vetkez� le�gaz�sn�l lefordult.

Elment a szob�j�ba. Szelem ut�na n�zet, de tudta hol fogja tal�lni, ink�bb elment apj�nak besz�molni. M�g egy k�t lefordul�s megtett, majd egy nagy ajt�t kinyitottak el�tte. Apja �s m�g egy csom� szelem tanakodott, hogy mikor �s hol �tk�zzenek meg. Amikor Sesshoumaru bel�pett minden szem �t figyelte. Elmes�lte neki hogy most hol tal�lkozott macsk�kkal. Amikor mindent elmondott, elindult a l�ny szob�ja fel�. Gyorsan oda tal�lt, ismerte a j�r�st, beakart nyitni de az ajt� z�rva volt.

-         Menj innen! – halotta a l�ny hangj�t, amibe s�rt�d�tts�g volt. Elgondolkozott mag�ban, hogy lenne –e m�g szelem aki bez�rva meri el�tte tartani az ajt�t.

Lassan lejjebb nyomta a kilincset hallotta ahogy elt�rik, �s az ajt� k�nnyed�n felny�lt. L�tta hogy a l�ny az ablakba �l, pedig el�g magason voltak. Kifele b�mult, �s szomor� volt. A szelem oda s�t�lt hozz�, megfogta a l�ny arc�t, �s maga fel� ford�totta azt akarta hogy figyelmesen figyelje. Szireisz kir�ntotta a fej�t, a k�zb�l. Megint csak kifele tekingetett, de k�zben figyelte Sesshoumaru minden mozdulat�t. Sesshoumaru nem fogta meg a fej�t, egy kicsit el�r�bb l�pet, �s megcs�kolta a l�nyt, aki els�re ell�kte, vagyis pr�b�lta de Sesshoumaru, er�sen megfogta a v�ll�t. Mindig pr�b�lta ell�kni, majd visszacs�kolta. Kez�vel �t�lelte a szelem nyak�t, nem akarta elereszteni, majd lel�pet, �gy f�l fejjel nagyobb volt n�la a szelem. Sesshoumaru eleresztette, �s Szireisz is �t. A Nagy�r sejtette hogy most m�r b�ke van, b�r m�g kap egy k�t szemreh�ny�st, de a l�ny megnyugodott.

-         Ha te harcolhatsz, �n mi�rt nem? – k�rdezte m�lyen a szelem szem�be n�zve. Aki nem v�laszolt.

-         Mert. – mondta mik�zben l�tta hogy a l�ny addig fogja k�rdezgetni m�g nem felel.

-         Legal�bb egy �rtelmes v�laszt mondj�l. – mondta idegesen. Nem v�laszolt, a l�ny sejtette mi�rt, de a szelemt�l akarta hallani. – Ha nem mondasz semmit, akkor fogok. –mondta makacsul.

-         Akkor be z�ratlak. – mondta nyugodtan. M�r volt r� p�lda, hogy a l�ny egy cell�ba v�gezte a szelem j� volt�b�l, de akkor m�g nem ismert�k olyan j�l egym�st.

Tal�lkoz�s…

Szireisz boldog volt, az nap meghaltak a sz�lei, de m�g is boldog volt, m�r eltemette �ket mag�ba, m�r r�gen meg�lmodta hogy meghalnak, �gy m�skor s�rta ki mag�t. V�gre neki indulhatott a nagyvil�gnak. Egy kardal, semmi m�sa nem volt. Egy erd�ben s�t�lt, amikor egy d�mon r�t�madt. Azt hitte k�nny� lesz, de a kard els�re elt�rt a szelem vastag b�r�n. Az csapkodott a kez�vel, Szireisz csak a csap�sok elker�l�s�re koncentr�lt. De a szelem egy j�l ir�nyzott �t�ssel eltal�lta. V�gig has�tva a mellkas�n. F�ld�n volt amikor a d�mon f�l� hajolt, �s a v�gs� csap�sra k�sz�lt, de akkor valami ami nagyon gyors volt, kett�v�gta. Szireisz meglep�d�tt majd a f�lelem lett ur� rajta. A szelem meg�llt el�tte figyelte �rezte a f�lelmet.

-         Szelem l�tedre f�lsz. Sz�nalmas. – mondta, �s indult volna el. Szireisz gyorsan felugrott.

-         Nem vagyok sz�nalmas! – ord�totta majd marad�k erej�b�l a szelem el� suhant, �s meg�llt. Farkas szemet n�ztek.

-         T�voz az utamb�l ha nem akarsz meghalni. – mondta Sesshoumaru. Elindult, azt hitte a l�ny elmozdul de meg sem moccant, m�r el�tte �llt. Len�zett r�, Szireisz d�h�sen t�rte a tekintettet.

Nem b�rta hogy valaki sz�nalmasnak nevezze. A szelem figyelte a l�nyt �s m�r akkor megtetszet neki a szem�be a vak elsz�nts�g. Mag�ba mosolygott a szelemen, furcs�llta hogy el�bb m�g f�lt t�le, most meg m�r az �tj�ba �ll. �rezte a v�rszagot, kicsit lejjebb n�zet, l�tta hogy a l�ny v�rzik. Ahogy tippelte hamarosan vagy meghal, vagy � maga �li meg. A szem�be is f�jdalmat l�tott.

-         Ostoba vagy. – mondta a szelem nyugodtan, �s �rzelme n�lk�l.

-         Te is. – mondta d�h�sen. Sesshoumaru kezdet ideges lenni.

-         Tudod te kivel besz�lsz? – k�rdezte kicsit m�rgesen.

-         Egy sz�nalmas ostoba, kutya szelemmel. – mondta �llel a hangj�ban. Ses h�res nyugalma is elveszet, Szireisz l�tta hogy siker�lt felh�znia.

-         Nemesebb a v�rem mint neked valaha is lesz. – elege lett a sz�csat�b�l. Indult a keze hogy megfojtsa.

-         Mi�rt? Tal�n te herceg vagy? – k�rdezte g�nyosan, egy kicsit h�tr�lt.

-         Pontosan. – mondta d�h�sen. Szireisz meglep�d�t, majd f�jdalom �llt a mellkas�ba, nem b�rta ki hogy ne ny�ljon oda.

A szelem l�tta hogy a l�nynak nincs sok ideje h�tra, ez�rt nyugalmat er�ltettet mag�ra. Szireisz �rezte hogy eszm�let�t veszti a v�rvesztes�gt�l, Sesshoumarura d�lt, k�zbe m�r nem volt mag�n�l. Ses elkapta a v�ll�n�l, majd l�tta hogy a l�ny tisztav�r� kutya ez�rt �lbe vette. Gyors volt, g�mb� alakult, �s egy k�t mez�n r�ten �tv�gva, megl�tta a kast�lyt, ahol mostani idej�t t�lt�tte. Egy k�t ablakon �tv�gva el�rte a lakoszt�ly�t. A l�nyt letette az �gy�ra, elindult hogy sz�ljon egy szolg�nak l�ssa el a seb�t. Ki is indult, de m�g hallotta ahogy a l�ny mag�hoz, t�r, az ajt�b�l vissza fordulva figyelte. Kinyitotta a szem�t, de az ez�st szemek most kavar�sak �s zagyv�sak voltak. A l�ny furcs�n szeml�lte a szob�t majd a szeme meg�llt a d�monon. Letette l�b�t az �gyr�l, gyorsan fel�llt, aminek eredm�nye az volt hogy vissza sz�d�lt. Sesshoumaru mulatott a l�ny b�n�z�s�n. Ahogy vissza eset, megpr�b�lta megint. El�re eset, de ott egy asztal volt ugye annak neki t�maszkodva, kitudott egyenesedni. A szelemre n�zett.

     - Mi a neved? – k�rdeztem. A szelem l�tta hogy ha el is mondja neki a l�ny nem fog r� eml�kezni.

     - Fek�dj vissza. – mondta nyugodtan, �s kim�rten. Szireisz bizonytalanul megindult fel�, �ssze v�rezve mindent.

Sesshoumaru csak n�zte mit akar. A l�ny a feln�l, �jra �sszeeset. „T�nyleg ostoba” jegyezte meg mag�ban. Oda ment hozz�, megint �lbe vette, �s visszatette. �rezte hogy hamarosan meghal, elindult apj�hoz, tudta hogy az � egyik kardja megmentheti ha meghalt, r�dobta a takar�t. Folyos�kon �tment, mindegyik egyhang� volt, de � tudta melyik szob�t keresi. Benyitott, megtal�lta apj�t amint Izayoival besz�lgetett. Ut�lattal n�zet a n�re, Apja ink�bb fel�llt.

-         Mi�rt j�tt�l? – k�rdezte, mik�zben Sesshoumaru �s Izayoi k�z�p l�pett.

-         Add ide a Tensaigat. – mondta, lebecsl�en, de tisztelettel, mert szerette apj�t, csak a d�nt�seit ki nem �llhatta.

-         Minek az neked? – k�rdezte gyanakv� hangon.

-         Csak. – mondta kicsit d�h�dten.

-         Egy kutyaszelem. – jegyezte meg apja beleszagolva a leveg�be. – Haldoklik, ide hoztad. – sorolta az esem�nyeket. Kih�zta az egyik kardj�t, figyelve hogy melyiket, �s �tadta fi�nak.

Sesshoumaru nem mondott semmit, csak elindult arra amerre j�tt. Vissza a folyos�kon, tudta hogy a l�ny meghalt. Benyitott a szob�j�ba, a szellemn� holtan fek�dt, betakarva, k�zelebb l�pet az �gyhoz, �sszeh�zta a szem�t, kereste az alvil�g k�ld�tteit, meg is l�tta, k�nnyed�n kett�v�gta �ket. A kardot eltette, tudta hogy apja ezt a kardot nem f�lti t�le, majd visszaadja neki. �rezte ahogy a l�ny sz�vver�se �jra indul. Nagy l�legzettel kezdte, majd kisebbekkel folytatta, kinyitotta a szem�t, �s a szelemet figyeltem.

Cs�k…

-         Az meg hogy… - kezdte a k�rdez�sk�d�st. – halott voltam.  – mondta kicsit furcs�n n�zve, nem �rtett semmit.

A szelem elindult hogy hagyja pihenni a l�nyt, de az amikor l�tta hogy a d�mon v�lasz n�lk�l akar elmenni, fel�llt az �gyban, v�gig v�gott rajta, �s a szelem el�tt leugrott.

       - V�laszolni fogsz. – mondta, �s k�zben megpr�b�lt visszaeml�kezni, hogy mi is t�rt�nt.

Sesshoumarun l�tszott hogy nincs oda az �tlet�rt. De nem akarta b�ntani a l�nyt, valami furcs�t �rzet ir�nta amit m�g senki ir�nt. Nem tetszet neki hogy a l�ny ennyire f�l�nyben �rzi mag�t. Tudta hogy ha most nem parancsolja helyre, m�g a v�g�n a nyak�ra n�.

-         Nem fogok. – mondta a szelem, �s a kez�vel, arr�bb l�kte a l�nyt. Elindult.

A l�ny ut�na n�zet, �s a szem�vel figyelte, majd ahogy az kiment az ajt�n, v�gig n�zett a szob�ba, de amint l�tta hogy nagyj�b�l semmi sz�rakoztat� nincs benne, � is kiment. K�vete a szelem szag�t, aki egyre lejjebb ment a l�pcs�k�n. Szireisz k�vete, Sesshoumaru meg�rezte a l�ny szag�t, de nem �rdekelte. Lement �s egy kertbe indult el, egy k�t 100m�ter ut�n ott volt. Egy gy�ny�r� helyen, ahol egy t� volt, benne kacs�k pancsikoltak. Vele szembe volt egy nagy t�lgy fa, k�r�lette meg vir�gok. A szelem nem a t�jba j�tt gy�ny�rk�dni, csak piheni, valahogy ez a hely mindig megnyugtatta. Le�lt a f�hoz. Szireisz csak a szelem szag ut�n ment. Amikor megl�tta a helyet, egy pillanatra elragadta a gondolatait. Ahogy a szelemre pillantott, m�g jobban elkavarodtak, olyan d�lcegen �lt ott. Figyelte a helyet, �s a k�pet ami a szeme el� t�rult. Amikor meg�rezte hogy valaki �t n�zi, gyorsan felriadt a k�pb�l, ami egy �lom k�p is lehetett volna. Kutyaszelemre emelte tekintett�t. Oda s�t�lt, �s � is a f�nak d�lt, a szelem mellet.

       - Hogy….hogy nem haltam meg? – k�rdezte kicsit meglep�dve.

       - Meghalt�l. De �letre keltettelek. – mondta.

       - Mi�rt? – n�zet a szelemre. Az nem v�laszolt. – V�laszolj! – mondta kicsit d�h�sen.

       - Csak. – v�laszolta, kicsit m�rgesen hogy a l�ny hogy mer vele ord�tani.

       - Ez nem v�lasz. – felelte m�rgesen.

       - Nem annak sz�ntam! – fordult fel�, kicsit megingott a nyugalma. D�h�sen n�zett a szem�be.
Szireisz most ink�bb hagyta a vit�t, a szelem szem�be n�zve, zavartan �rezte mag�t, „Mintha mindent l�tna” gondolta. Elszak�totta arc�t, mert l�tta hogy a szelem ezt nem tenn� meg.

Ott �ltek cs�ndben. A l�ny annyit k�rdezett, �s mondott volna a szelemnek. Aki gondolataiba mer�lten bambult a t�ra. Felid�zte hogyan tal�lkozott a l�nnyal. Megpr�b�lta kiverni a gondolataib�l, de nem tudta. Fel� fordult, l�tta hogy �ppen nagyon gondolkozik valami.

-         Mi a neved? – k�rdezte meg a l�ny, de nem fordult a szelem fel�.

-         Sesshoumaru. A tied? Nem mintha �rdekelne. – jegyezte meg.

-         Szireisz. – mosolyodott el vid�man. Rem�lte ezzel siker�l megszak�tania a hallgat�st. – Hogy ker�ltem ide? – amikor kimondta, m�r r�j�tt hogy ez el�g h�lye k�rd�s. Val�sz�n� � hozta ide.

-         �n hoztalak ide. – mondta a d�mon mindent beismerve.

-         Mi�rt? – b�r sejtette a v�laszt.

-         Amikor l�ttam hogy haldokolsz, nem �ltelek meg. Majd er�t vet rajtam a fajt�ri szeretett. – v�laszolta, b�szk�n.

Szireisz r�n�zett, a szelem is r�. Mind kett�j�ket zavarta a m�sik tekintette, de nem b�rt�k elr�ntani. A l�ny olyat �rzet amit m�g soha, el�g nagy k�sztet�st hogy megcs�kolja…nem �rtette mag�t. De a szelem sem �rezte m�sk�p, de � b�trabb volt, b�r fogalma se volt mit tesz. Egy vonzalom volt benne, �s a l�ny k�z�tt. Oda hajolt hozz�, amikor a l�ny l�tta mit akart, � is megtette ezt a mozdulatot. Pedig nem akarta, de nem tudott ellen �llni a k�sztet�snek. Megcs�kolt�k egym�st. De amikor ez megt�rt�nt, mind ketten gyorsan, zavartan elhajoltak. Szireisz ki pirosodott, majd �jra a szelemet figyelte, akinek szemeibe most nem volt a nyugalom egy szemernyi jele sem. � is r�n�zet, a l�ny elmosolyodott, Ses is k�vette a p�ld�j�t. Nem tudta mi�rt tesz ilyet „Megal�z�” gondolta, de amikor a l�nyra n�zet, nem tudott m�sk�p tenni