Sesshoumaru és Rin by Kouga
Kouga 2005.09.04. 17:08
Sesshoumaru és Rin
Sesshoumaru és Rin
By Kouga
A középkori japánban vagyunk. Naraku legyőzése óta eltelt vagy tíz év. Ami Inuyashát és Kagomét, valamint Sangot és Mirokut illeti, mindannyian szülők lettek. Az első páros egy kisfiúnak, a második pedig egy kislánynak adott életet. Ám volt egy férfi és egy lány, akik még nem tudták pontosan, mit is éreznek.. A kis Rin, akit Sesshoumaru nagyúr annak idején megmentett, mostmár tizenhét éves volt. A külseje kissé megváltozzott, de ugyanolyankedves maradt, mint amilyen régebben volt. Rin összebarátkozott Kagomével, és Inuyasha meg a bátyja sem fújtak már annyira egymásra.
Egy alak sétált a fák között. Járása határozott volt, mint minden más, amit mondott vagy tett. Arcovnásai kemények, de nagyon szépek. Azt gondolnánk, egy ilyen hideg, és magánakvaló alak egyedül járja az erdőt, de mégsem.. egy fiatal nő volt vele. Vígan sétálgatott nem sokkal mögötte, közben a virágokat szagolgatta, amit a kezében tartott. Sesshoumaru fejében egy ideje különös gondolatok kavarogtak. Nem volt egyértelmű számára mit érez a lány iránt..de lassan kezdett rájönni.. Rin ugyanígy volt ezzel, ebből is látszik hogy ők rokonlelkek, nem véletlen hogy utitársak lettek. Mentek egy ideig, s mikor kiértek egy tóhoz, leültek a partjánál. Rin nemsoká felállt, és így szólt: -Sesshoumar nagyúr most elmegyek egy kicsit, beszélni szeretnék Kagoméval. Mire sötétedik visszaérek. -Menj csak. De vigyázz magadra és ne maradj el soká. Ilyenkor aggódom érted. Rin egy puszit adott Sesshoumarunak, majd elfutott. Eközben Inuyasháék házánál, ami a középkorban volt ugyancsak, Kagome elaltatta a fiukat, majd kiment hogy meglocsolja a kerti virágokat. -Szia Kagome! Megbeszéltük hogy eljövök a mai nap, itt vagyok! -Á szia! Már épp kezdtem tűnődni hol lehetsz! Nos, ha jól emlékszem szerettél volna valami titkosat megbeszélni velem. -Igen, ezért vagyok most itt. Tanácsot szeretnék kérni. -Rendben menjünk be. Rin és Kagome ementek a házba, és leültek az asztalhoz. Meleg tea mellett beszélgettek. Rin végre a tárgyra tért egy idő után. -Nos..az a helyzet hogy.. azthiszem kissé beleestem valakibe.. szerinted mit tegyek hogy észrevegye, de mége legyek nagyon feltűnő? -Hmm..ha ez a helyzet, mit szólnál ha csinosítanánk rajtad és kapnál valami szép ruhát? Inuyashánál bevált. Kagome itt egy kicsit nevetett. -Az jó lenne, szoval tudnál segíteni? -Persze. Gyere a másik szobába szépen felöltöztetlek. Mindketten bementek és majd háromnegyed órát öltözködtek, és tanakodtak. Végül megegyeztek. Íme a végeredmény: Rinen egyujjas papucs volt virággal a tetején, egy „nagyon mini” miniszoknya, és egy apró top, aminek nem volt pántja. Kissé hiányosnak érezte a ruházatot, de beleegyezett hogy ez legyen rajta. Kagome befújta Rin nyakát egy finom illatú kölnivel, és a kezébe nyomta azt. -Tessék neked adom, van még belőle elég. -Köszönöm, nagyon finom illata van. Ezután Rin kapott még egy kis hátizsákszerűséget, abba tette a régi ruháját, és kapott a tatyóba még pár szép újat is. Kagome megfésülgette barátnője haját, és csinált bele néhány csíntalan kunkori tincset. -Készen vagy. Lehet hogy kissé feltűnő lett, de barátodnak biztos nagyon fogsz tetszeni. Erről jut eszembe…nem akartam még megkérdezni de nagyon nagyon kíváncsi vagyok…ki a szerencsés fickó?? -Hát izé... tudod.. sesshoumaru az.. Kagome nagyon meglepődött. -Gondolod hogy tudna érezni valamit egy lány iránt? -Persze..nem olyan gonosz ő.. annak látszik tudom, de ha ketten vagyunk nagyon kedves.. -Értem.. remélem igazad van. Sok szerencsét nektek! -Köszönöm, és hálás vagyok a szép ruhákért is Kagome! Köszi. -Nincs mit…most menj, még megváratod a nagyurat. Rin lassan visszasétált a tóparthoz, ahol Sesshoumaru ugyanúgy ült, mint mikor otthagyta őt. -Szia Sessh, megjöttem.. Sesshoumru ránézett, szólni akart, de mikor meglátta őt, a szája tátva maradt. Rin leült mellé. -Kagométől kaptam ezt a ruhát, nagyon szép nem? -De..igen…Gyönyörű.. „Ó kegyelem..add hogy ne jöjjön közelebb mert nem is tudom mit teszek…Rin olyan jól néz ki.. főleg ebben a hiányos ruhában..” – gondolkodott sesshoumaru.. Úgy bámult Rinre hogy majd kiestek a szemei. A lány észrevette ezt a nagy érdeklődést. Kicsit zavarba jött az apró top és szoknya miatt. Vagy mégsem.. talán az volt ilyen furcsa hogy sesshoumaru ennyire nézi őt.. -Ömm..mit nézel annyira rajtam? -Én…izé..semmit…illetve mindent..olyan jól nézel ki.. és nagyon finom illatod van.. Sessh meg volt zavarodva, nem tudta mit mondjon. Mindketten kissé el voltak pirulva. -Köszönöm ez kedves..örülök hogy tetszik.. Sesshoumaru lassan kezdett visszatérni szokásos higgadtságához. Valami motoszkált a fejében.. most végre elég bátor lett kimondani. -Rin.. mondd csak.. szereted a verseket? -Persze! Azok olyan szépek, nagyon szeretem őket! -És…szeretnél hallani most egyet? -Nahát, nem hittem hogy te is szereted őket, persze hogy meghalgatnék egyet! -Rendben..akkor elmondom..tudod..ez egy..”igaz történet..” -Egyre jobb, had halljam. Sesshoumaru erőt vett magán, majd a tó csillogó vizét nézve elkezdte mondani:
„Minden este, ahogy valakit szemlélek, Eszembe jutnak mind a szép emlékek.. Látok egy fiatal kislányt, egy apró gyermeket, Látom Rint hogy alszik.. s a szeme megremeg.. Gyorsan száll az idő, sok év telik el, Látom hogy a kislány miképpen nő fel.. Látok egy nőt, egy fiatal nőt, kinek szépsége a csillagokig ér.. Kinek neve Rin, s kiért érdemes az összes feláldozott vér.. Most szakadékba estem.. a világ összes teremtménye a testem hiába keresnék.. Mert szerelembe estem.. s a fiatal nőtől legjobban.. egy csókot szeretnék..”
Rin ahogy hallgatta, közben néha ez hangzott a fejében: „igaz történet..” Mikor Sessh az utolsó szavakat mondta, már nem a tavat nézte…egyenesen Rin szemeibe nézett az aranyszínű szempár. A lány meghatódott.. majd szó nélkül közelebb hajoltak mindketten, és az est fénypontjaként, elcsattant az első csók. A nap többi része, ami már bizony nagyon kevés volt úgy telt el, hogy Rin Sesshoumarunak dőlve, Sessh pedig őt átkarolva, nézték a víz tükrét. Hamarosan elnyomta őket az álom.
The End
|