Ősi jóslat
By: Kowi 121

(FIGYELEM!!! EZ A RÉSZ OLYAN RÉSZT TARTALMAZ, AMIT 12 ÉVEN
ALULIAKNAK CSAK SAJÁT FELEŐSÉGGEL AJÁLOTT!!!)


7 fejezet : Magányos keresés

„-Már lassan egy hete keresem a katonák nyomát, de még
mindig semmi, és egyedül nem is olyan jó. De ők tuti
biztonságban vannak. Mi ez? Ez az, egyik katona illata!”-és
követe a nyomott.
-Francba, már megint elvesztettem!-mérgelödött Inu. Estére
egy vízesésnél táborozott. Arra gondolt, hogy most Kagome
hol és mit csinálhat, és ugyanakkor a többiek.
-Fenéb.-ríadt fel álmából.-Már megint ugyanaz. Mit akar ez
jelenteni? Kagome és az a gyerek. Mit jelent ez?? Jaj,
Kagome, bárcsak itt lennél.
*
-Már 1 hete nem tudunk semmit sem Inuyasháról és ő sem jött
vissza.
-Addig nem is fog, míg meg nem menti Kagomét. Te is tudod Sango.
-Szerzetes! Érzed ezt a fura energiát?
-Igen Sango.
-Jaj ne! Azonnal kifelé!-és mindenki kifutott a kunyhóból. A
következő pillanatba a kunyhó a föld színével lett egyenlő.
-Mit jelentsen ez Mosu?
-A fura energia az őt jelezte!-mutatott egy pontra, a
füstből egy alak kezdett kirajzolodni.
-Ne!-kiáltott föl Sango.
-Kagome!-kiáltotta Shippo.
-Manipulálva van. Most a démon Sárkány király uralkodik
felette. Tudja, mit cselekszik, de nem tud ellene semmit sem
tenni.-Kagomén egy fekete top és egy fekete szoknya volt
rajta, haja lófarokba. Felhúzta az íját és kilőtte a nyílat.
A nyíl körül méregzöld színű aura övezte. Mosu mindenki elé
állt.
-Jég Fal!!!-és egy szürke fal jelent meg. A nyíl
beleütközött és porrá égett.-Míg erőm teljében vagyok addig
őket nem bántod Sárkány király!
-Jól ismersz. De a manipulásomat ebben az esetben nem fogod
olyan egyszerűen megtörni.
-Én nem is tudom megtörni, de valaki igen.
-De ő nincs itt, ha jól látom!
-Csak szólni akartam, hogy 1 hét és mindenek vége! 1 heted
van.-és ezzel eltűnt.
*
Inu végre rátalált a palotára. Sikerült bejutnia, lement a
cellákhoz. Megölte az őröket és a cellákhoz ment.
-Te ki vagy?-kérdezte Aguri
-Mit érdekel az téged?
-Ne legyen olyan nagy a szád hanyou! Te az a lányért jöttél,
akinek furcsa ruhája van.
-Igen! De honnan tudod?
-Ismered Mosut?
-Igen.
-Én is ismerem és megérzem, aki a közelében volt valaha. Én
a vízi király lánya vagyok.
-És most hol van?
-Nem tudjuk. Mikor utoljára megpróbáltam megszökni akkor
segített nekem és azóta nem láttuk.
-Akkor én is segítek.-és kinyitotta a cella ajtót. Ő felment
a lakrészbe.
-Nem teszem meg mégegyszer.-hallot egy ismerős hangot.
-De meg fogod tenni! Én uralom az erődett!-és kijött a
Sárkány király egy szobából. Odabent írás hallatszott.
„-Kagome?”-bement a szobában és meglátta a földön a kezeibe
temetve az arcát. Inu nem hitt a szemének.
-Kagome?-az említett felnézett, elmosolyodott.
-Inuyasha!-és szorosan megölelte.-Hogy kerülsz ide?
-Érted jöttem.
-Nem tudok elmenni.-és felemelte a láncot, ami a nyakára
volt csatolva és a falhoz.-Ez tar vissza és még a mikoi erőm
sem tudja elporasztani.
-Valahogy ki tudlak szabadítani.
-És a többiek hol vannak?
-Nem tudom. Egy ideje egyedül kereslek. Megpróbálom a
Tessaigával.-rávágott a láncra és az eltört.
-Gyere.-és kimentek a szobából, sikeresen kijutottak a
palotából.
„-Túlságosan is könnyű volt be és kijönnünk.”-gondolkodott
Inuyasha egy erdőben és ott nézték Kagoméval a teliholdas eget.
*
-Minden a terv szerint megy?
-Igen nagyuram. Minden az ön ragyogó terve szerint megy.
Sikerült kijutniuk.
*
-Mit tettek veled?
-Semmi különöset. Csak nagyon féltem.-jó szorosan megölelte
és a fiú is őt. Mindketten valami különös érzés kerittette
hatalmába. Egymásra néztek, mindketten elpirultak és
elkapták a fejüket. Nem tudták, hogy mit mondjanak a
másiknak. Végül Kagome szólalt meg.
-Téllég aggódtál értem?
-I...gen.-dadokta. Kagome ránézett de rögtön elpirult, de
nem kapta el a tekintetét. Hosszan nézte a fiút. Inuyasha
megérezte a lány tekintetét, de nem törődött vele.
Gondolkodott, hogy mit mondhatna. Hirtelen eléfordult és az
orruk összeért. Még vörösebbek lettek mindketten. Belenéztek
egymás szemeibe és ajkuk forró csókban ért össze. Egymás
felé fordulta. Kagome letolta a fiú felsőjét és végig
simította a felsőtestét. Most a fiún volt a sor. Pár-perc
múlva már egyikükön sem volt ruha. A fiú behatolt a lányba
és átadták magukat az érzelmeknek. Nem tudtak betelni a
másikkal. Megállt számukra tér és idő. Az számított, hogy
együtt vannak, és nem akarták elveszíteni a másikat. Egész
éjjel nem aludtak.
*
Folytatjuk !!!