Ősi jóslat 2
By: Kowi 121

5 fejezet : Egy új Barát, és két új útitárs

Már lassan egy hete mentek. Változás nem volt. Éppen egy
faluban voltak és a falu lakói mindennel eláraztották mert,
megmentették a falut.
-Gyere te korcs!
-MI ez? –kérdezte Hanah és kinézett az ajtón, ami nyitva
volt. Egy alakot látott és egy gyereket húzott maga után egy
lánccal. –Azonnal haggya abba! –kiáltott rá.
-Te az egyik megmentőnk vagy!
-Igen.
-Ne ártsa bele más dolgába.
-Hanah, minden rémben van?
-Nem nincs semmi sem rendben Shippou! Ez az ember láncon
tartja ezt a gyereket!
-Ő csak egy korcs!
-Ne merészelje lekorcsozni!
-Miért ne? –a veszekedésre mindenki kiment az utcára.
-Ha még egyszer kimeri mondani azt a szót, nem csak engem
hanem, még az apámat is megsérti!
-Szóval te is egy korcs vagy? Nem gondoltam volna.
-Michyo! Gyere gyorsan!
-Megyek Shippou.
-Kirara! Indulás. –Michyo és Shippou felszálltak rá és
felszálltak az égbe és onnan figyelték az eseményeket.
Tudták, hogy ezzel felidegesítették Hanaht és bármire képes.
-NA MI VAN KOCS MEGMENTÖNK?
-Erő mi bennem lakozik! Adj át végtelen hatalmadból! Tűzet
mit úralom. Büntesd, szívtelen alakot! Érezze a fájdalmat,
mit én érzek! –mindenki meglepödött a következőkön. Az a
falusi porráégett. Semmi sem maradt belőle. –Ha még
valakitől meghallom ezt a szót, sokkal jobban fájni fog
neki, mint ennek az embernek. –odament a gyerekhez levette
róla a láncot és a hátára tette. –Kirara! Kövess! –Kirara
bólíntott. Hanah úgy ment, mint hajdan az apja. Csak sokkal
gyorsabban. Kirara alig bírta tartani a tempót. Hanah hátán
a gyerek elaludt a fáradtságtól.
**
Estére megálltak egy barlangnál. Michyo ellátta a gyermek
sebeit. Shippou tüzet rakott. Hanah meg elment szétnézni.
Késő este volt mikor a gyerek felébredt.
-Hol vagyok, és ti kik vagytok?
-Az én nevem Michyo.
-Az enyém Shippou. Övé meg Kirara.
-És az a személy, aki ott a fa tetejéről kémleli a tájat?
-Honan tudod, hogy ott áll hisz korom sötét van.
-Én a sötétben is látok.
-Milyen démon vagy kölyök? –jött feléjük Hanah.
-Tigris démon. Tudom furcsán hangzik mert, errefelé nem
gyakoriak a tigrisek de, én apámat keresem, és ide
keveredtem. De neked mi a neved?
-Az enyém Hanah. Tied?
-Machin de csak Mach-nak szoktak hívni. Te milyen démon vagy?
-Sokféle.
-Az, hogy lehet?
-Démonok, mikok, tűzek, vizek, levegőt, hegyeket, földet,
varázslatokat úralom. Anyám miko volt apám meg kutya démon.
Félig vagyok miko és kutya-démon, a többi érszem a 8 elem
keveredik. Így az erőm hatalmas.
-Én róka-démon vagyok. Michyo meg miko.
-Értem de, miért mentetek meg?
-Én is korcs vagyok, ahogy az apám is. Ő is Hanyou volt,
mint én. Nem látszik rajtam de, az vagyok. A kuya füleimet
10 éves korom óta, rendes emberi fülek váltották fel, és még
nem jöttem rá miért. Apám nem nagyon érdekelte minek hívják,
mert anyukám mindig mellette volt és segített neki. De már
egyikük sem él, hogy nekem segítsen. –felállt és elfutott be
az erdőbe. Nem érdekelte semmi csak futott és futott, míg el
nem érte a patakot ott megállt és leült a partjára és
elkezdett sírni.
-Mi a baj?
-Nehéz volt az élete. A saját szeme láttán halt meg az
anyukája és egész életében üldözték, és menekülni kellet.
Senkivel sincsen olyan jobban, mint Kiraraval. Ő mindig ott
volt mikor csak kellet és így ő került hozzá a legközelebb.
**
Hanah még mindig sírt, nem bírta abbahagyni vagy nem akarta.
„-Miért haltatok meg? Nem hiszem, hogy azért mert
megégjetek! Más volt az ok! Más volt az ok! De mi? Mi? Miért
kell ez átélnem?”
Reggelig nem tért vissza a többiek már indulásra készenáltak.
-Én is veletek tarthatok?
-Túl kicsi vagy. És nem is tudsz harcolni. –mondta Michyo.
-De tudok. Csak teli holdkor nem. Akkor elvesztem az erőmet
de, akkor meg jön a vésztartalék. Kérlek?
-Rendben de engedelmeskedsz a kéréseknek! –egyezett bele Hanah.
-Oké. –gyalog folytatták az urukat. Délben egy csapat Naraku
küldött démon támadt rájuk.
-Mindenki mögém! –mondta Hanah.
-Mire készül? -kérdezte Mach.
-Majd meglátod.
-Erő mi bennem lakozik! Adj át végtelen hatalmadból!
Varázslatok szólítalak téged! Nyilak sokasága öld meg a
gonosz démonokat ki előttem álnak! –megint több száz nyíl
száguldott a démonok felé. Sok démont megölt de még a
felénél is több ált. –Közelharcra felkészülni!
-Értettük! –mondták a többek. Mach elővette a saját kardját,
mit senki sem látott. Michyo is elővette az oldalára kötött
kardot. Shippou is. Hanah meg az íját húzta fel. Elkezdődött
a csata. Michyo és Mach együtt harcoltak. Shippou és Kirara.
És Hanah meg egyedül.
-Hanah! Vigyáz, mögötted! –kiáltotta Shippou. Hanah
megfordult és a jobb karján lett egy seb.
„-Francba! Így most sem íjjal, sem kardal, sem az erőmet nem
tudom használni!” –a démon ismét támadni akart de valaki még
azelőtt megölte. Végül minden szellemet megöltek.
-Te az a farkas vagy aki mikor összefutottam Kougávak. Miért
segítettél?
-Te is segítettél nekünk és Kouga küldött, hogy meghálja
avval, hogy megvédelek, ha kell.
-Köszi de nem kell. ÁÁÁ! –ordított fel a fájdalomtól.
-Hagy nézem a sebedet. Nagyon csúnya és még el is
fertőződhet. –elláták a sebét és indultak volna.
-Minek követsz?
-Mondtam! Megvédelek, ha bajba kerülsz.
-Nem vagyok esetlen kis liba.
-Akár mit is mondasz én Kouga parancsait követem és követni
foglak.
-Nem! Szépen visszamész oda, ahonnan jöttél!
-Sajnálom, de nem tehetem!
-MI?! Azonnal elmész innen, vagy nagyon megjárod!
-Nem tudsz ártani nekem ilyen karral! –és a karjára mutatott.
-TE kis....(már elégé ideges!) Mi is a neved? –hirtelen
kedves lett.
-Ryouga. És a tiéd?
-Hanah.  TŰNJ MÁR EL RYOUGA! NEM KELL A SEGÍTSÉGED!
-Nem megyek el, mert a parancsot teljesítem!
Végül sikerült Hanahnak lenyugodnia és Ryouga velük
tartozhatott. Most már téllég olyan volt, mint régen. Kirara
maradt, Michyo volt Sango, Shippou volt Miroku, Machin volt
Shippou, mikor még gyerek volt, Hanah volt Kagome és Ryouga
meg Inulyasha. Csak annyi külömbséggel, hogy Inuyasha modora
Hanahban volt, Kagome modora meg Ryouga. Bisztos jó batátok
lesznek.
**
Folytatjuk!