Régi jó ismerősök

3. Rész: A rég nem látott kedves                By: Kanako

Miya csak futott és futott. Rohant az erdőn keresztül egy nagy szakadékig, amelyen egy folyó haladt keresztül. Itt aztán megállt.

„… Mit tegyek? Bujdokoljak nyomorult életem végéig? Vagy meneküljek a halálba? Anyám biztos maga ölne meg, ha megtudná a szégyenletes hírt, hogy nem lehetek mágus… Bárcsak itt lennél, szerelmem! De elhagytál… 100 hosszú éve elvesztettem életem értelmét… Miért tetted ezt…”

Miya a mindig a nyakában lógó kék drágakövet nézte, melyet még szerelmétől kapott utolsó találkozásukkor. Nézte, majd szívéhez szorította, és leugrott a szakadékba…

Rin:- Sesshomaru-sama!

A szellem feleszmél töprengéséből:- Mit akarsz, Rin?

Rin:- Láttam egy szellemet úszni a folyóban…

Sesshomaru:- És?

Rin:- Pirosra festette a vizet…

Sesshomaru kérésére Rin odavezette őt a patak azon szakaszához, ahol a szellemet látta. Jaken már ráncigálta kifelé a látszólag halott szerzetet a vízből, kevés sikerrel. Sesshomaru odament, félrelökte Jakent, és kihúzta a démont a vízből. Ölébe fektette, majd vizsgálgatni kezdte:

- Hisz ez egy lány…

Mégpedig a sztori hősnője, Miya volt az.

- Még él… Jaken! Hozz kötszert! Rin! Lásd el a sérüléseket!

Jaken ment volna ’ápolni’ a lányt, de Rin fejbeütötte:

- Sesshomaru-sama azt mondta, hozz kötszert, Jaken! Én látom el a sebeit! Igen, ezt mondta!

Jaken csak morgolódott, míg Rin egész ügyesen bekötözte Miya fejét és mellkasát. Míg a szolgák tüsténkedtek, Sesshomaru elmélkedett:

­­„… Ez a lány… Mennyire hasonlít rá! Mintha a múltból csöppent volna ide… Minden: a kinézete, a hajszíne, a szemei… Olyan… Vonzóak számomra… Lehet, hogy… Nem, soha… Hiszen megfogadtam, hogy nem szeretek többé…”

Nem sokkal később Sesshomaru hangja ébresztette fel a sérültet.

„… Ez Sesshomaru hangja… Ezer közül felismerném… Azé a Sesshomarué, akit már gyerekkorom óta ismerek. Sesshomarué, aki a legjobb barátom volt. Sesshomarué, aki nem engedett csatába 100 évvel ezelőtt. Sesshomarué, aki aznap örökre eltünt… Sesshomaru, tényleg te vagy az… Élek még, vagy a mennyben járok…”

Sesshomaru:- Hogy van?

Rin:- Azt hiszem, kezd magához térni. Nézd! Kinyitja a szemét!

Miya felült, de rögtön összegörnyedt a mellkasán elszenvedett sérülés miatt. Körülnézett:

- Hol vagyok? Ti kik vagytok?

Jaken:- Tehát magadnál vagy végre! Köszönd meg szépen Sesshomaru nagyúrnak, hogy kimentett a folyóból…!

Miya:- Mit? Kimentett? Az ördögbe…

A nevet meghallva Miya tekintetét a kutyaszellemre szegezte, aki megszokott ridegségével meredt rá.

„… Fluff, de megnőttél! Hová tűnt a karod… ?”

- Nem kellett volna kimentened… Szándékomban állt meghalni…

Sesshomaru arca meglepettséget tükrüzött.

Rin:- Ezt nem értem, Sesshomaru-sama! Miért veti el valaki csak úgy az életét?

Miya: „… Ennek volt oka is, buta kislány. De hogy ki nem facsarjátok belőlem, az biztos!…”

Sesshomaru:- Csak egy ostoba vetné el önkényesen az életét. Ez az én véleményem. Mondd, ki vagy te, aki ezt mégis megkísérelte?

Miya:- Mi…

„… Majdnem elmondtam! Én ostoba! Mi van, ha még emlékszik rám? Gyűlöl engem valamiért, ezért is hagyhatott el…”

Hogy nyugodt benyomást keltsen, kicserélte a kötést a fején.

- Mi a nevem, kérded? Karen vagyok.

„… A nevem nem teljesen hazugság. A kutyanevem Miya, a farkasnevem Karen. A szüleim döntöttek így…”

Miya:- A te nevedet már tudom, Sesshomaru nagyúr. Ki kötözött be?

Rin:- Én voltam!

Miya:- Ugye, az a béka, vagy mi nem nyúlt hozzám?

Rin:- Nem, nem hagytam. Egyébként jaken egy gyík, ugye Sesshomaru-sama?

Sesshomaru:- Igen…

Miya:- Köszönöm, öm…

Rin:- Rin vagyok.

Miya:- Köszönöm, Rin. Na és neked is, nagyúr, bár nem lett volna szükséges. Úgy gondolom, hálásnak kellene lennem, ezért megkérdezem: Mit kérsz cserébe?

Sesshomaru gondolkozott, míg Rin a fülébe nem súgott valamit. Ő erre bólintott, majd szólt:

- Azt kérem, légy a szolgálóm!

Miya meglepődött:- Mi?

Jaken:- Pompás ötlet, uram! Elvégre az életét köszönheti neked…

„… Ez lenne a sorsom? Hogy legyek a szolgád?  Megérdemlem azok után, amik ma velem történtek… Úgysem tudnék elszakadni tőled, Fluff! Ahhoz túlságosan szeretlek…”

Sesshomaru nem gondolta volna, de’ Karen’ beleegyezett. Sess valami furcsa boldogságot vélt felfedezni benne.

„… Miért ilyen boldog? Hogy a szolgálóm lehet? Ez még nem ok. Vagy… talán más van mögötte? Van egy olyan érzésem, hogy valami furcsaság készül itt…”

Régi jó ismerősök

4. Rész: Az új ellenség                         By: Kanako

Inuyasha és a többiek, valamint Jakeru és szolgái Miya úrnő keresésére indultak. Minden fára felmásztak, minden bozót alá benéztek. Volt, aki a fűszálakat is átkutatta, mondván: talán átváltozott…

Mindenféle furcsa szolga és különleges felszerelésbe öltözött katonák is részt vettek a keresésben.

- Inuyasha! Az ott kicsoda? –Kérdezgette Shippo állandóan.

Inuyasha:- Honnan tudnám!

Shippo:- Azt hittem, jól ismered a szellemfalu lakóit…

Inuyasha:- Még kicsi voltam, mikor itt jártam! Hogy emlékeznék!

Jakeru felajánlotta segítségét:

- Tudni akarod, kis róka?

- Igen! Kérlek, mondd el!

Bal oldalukon, mintha egy hurrikán csapott volna át.

- Az ott Karoo, a futárom. Bár csak félig szellem, hihetetlen gyors.

Inuyaha:- Talán egy ékkőszilánk teszi ilyen gyorssá?

Kagome:- Mint Kogát?

Jakeru:- Nem. Karoo eredetileg is ilyen gyors. Tehetséges rajzoló. Vigyázzatok vele! Beleőrült a szellemvérébe!

Kagome:- Egy őrült?

Jakeru:- Igen. Ja, és iszonyú nagy szoknyavadász… - Sangora és Kagomére nézett – Jobb lesz vigyáznotok vele…

Sango:- Ne aggódj! Már van egy ilyenünk a csapatban…

Miroku elvigyorodott. A farkaskutya folytatta a sort Salemannal, Miyulinnel, Junnal, Kaleoval és Kalaidoval. No meg persze Lin se maradhatott ki…

Kirara mellett lépegetett egy aranyos, tigrismintás cicus.

Sango:- Barátra találtál, Kirara?

Jakeru:- Az ott Katana, Miya macskája. Mikor nincs éppen vele, Miyulinnal mászlál. Úgy látom, hiányolja a gazdit…

Miroku:- Ugyan hová mehetett a húgod, nagyúr?

Jakeru:- Ha én azt tudnám… Rajta van Miyulin nyaklánca, tehát mintha egy tűt keresnénk a szénakazalban…

Miroku:- Az baj…

Az erdő közepén a keresőcsapat szétvált. Kagoméék Jakeruval tartottak. Amint keresgéltek, ráakadtak egy lepusztult szakadékra. Se fák, se növényzet, mindenhol csak hamu és elégett szellemek maradványai.

Kagome:- Mi ez a hely?

Jakeru sóhajtott:

- Ez a 100 évvel ezelőtti háború csatatere volt…

Inuyasha:- Azé a háborúé, amelyben elvesztetted a szüleidet?

Jakeru:- Pontosan.

I:- Elmondanád, hogy mi történt a háborúban? Egyáltalán kik között zajlott?

J:- Látom, nem tudsz semmiről… Akkor inkább elmondom…

Jakeru leült a földre, a többiek köré.

- Az egész úgy kezdődött, hogy az alvilág akkor még élő ura meghalt. Tudni kell, hogy az alvilág urát mindig valamilyen ceremóniával újraélesztik, így lesz élőhalott…

Shippo:- Fúj!

- …Tehát,  Argon, az alvilági úr még nagyra vágyóbb lett, mint valaha. Nem volt elég neki a birodalma; meg akarta kaparintani a falunkat is. Ezért akarta fiát, Drakont eljegyezni Miyával. Apám tudta, hogy mi lnne ennek a vége, pont ezért hallani sem akart róla (Miya nagy örömére). Így megkezdődtek a harcok Ezüstfaluért. A háború sok csatából állt, mikor mi nyertünk, mikor ők. A halottsereg így is csak nőtt, mivel a mi elhunyt katonáinkat is ellenünk fordították…

Kagome:- Rettenetes lehet a saját embereid ellen harcolni…

Jakeru:- Igen… Nos, a 2 uralkodó megunta a folytonos csatákat, így hát elhatározták, hogy…

Shippo:- Békét kötnek?

Jakeru:- Badarság! Nem! Hogy egy végső csata döntse el, hogy kihez tartozzon a falu. Ez a csata itt zajlott. Több millió szellem lelte itt halálát, köztük Gordon, uralkodó és hadvezér, az apám és Novouri, a hatalmas mágusnő, az anyám is. De viszont Argon is véglegesen elpusztult, és megölték Drakont is…

Inuyasha:- Akkor most már béke van?

Jakeru:- Bár csak úgy lenne, de sajnos nem. Ugye meséltem azt a ceremóniát… Drakon is átesett rajta, csak… Nála az újraélesztés nem ment tökéletesen…

Sango:- Hogy érted?

Jakeru:- Valami hiba csúszott közbe, és Drakonból nem élőhalott, hanem, nálunk úgy mondjuk, hogy ’félholt’.

Inuyasha:- Mintha félholtra verték volna?

Jakeru:- Nem. A félholt az ő esetében annyit takar, hogy kinézete teljesen olyan, mint egy élőé, viszont a halottak tulajdonságaival rendelkezik. Például: Ha megvágod kardoddal, begyógyul a sebe; ha belelősz nyiladdal, nem fáj neki; no és a bűze… Borzalmas teremtmény…

Inuyasha:- És most őt kell legyőznötök?

Jakeru:- Igen. Bosszút esküdött, amiért megölték az apját, és amiért ilyen szörnyetegként kell élnie. Meg akarja szerezni a hatalmat, ha kell, háborúval is. Bármikor támadhatnak… És pont most jön rá hugicámra is a rapli… Ő a légió parancsnoka! Hogy képzelte ezt…

Jakeru egy darabig dühöngött magában, majd indulásra intette a többieket. Aznap nem találták meg Miyát. Úgy döntöttek, holnap a sárkányfajzatokat, Karoot és Katanát küldik el keresésére. Sango kérésére Kirara is velük tartott… Hátha ők több sikerrel járnak…