Sesshomaru �rfi napl�ja

(8. r�sz)

  A harc �ve, els� szakasz

 Ezt a bejegyz�st a tegnap �jszak�val kell kezdenem… Annyira d�h�s voltam Gordon-sam�ra… De valahol egy kis boldogs�got is �reztem…

*

 Tegnap, ugye, megvettem a selyemruh�t Miya-channak, aki majd kicsattant az �r�mt�l. De d�h�s voltam magamra, mert nem az �n nevemben adtam oda neki… Most azt hiszi, van egy titkos udvarl�ja… V�g�lis… Na mindegy… Felt�telezem, hogy felvette a ruh�t h�l�ruhak�nt, vagy m�gegyszer felpr�b�lta lefekv�s el�tt. Akkor �rt haza az apja, �s benyitott hozz�. Megl�tta a ruh�ban, �s irt�zatosan d�h�s lett. Term�szetesen elvitte ki az erd�be, hogy j�l elverje �rte…

 Tudom, de m�gsem l�ttam… H�t akkor honnan tudom, lenne a k�rd�s. A v�lasz a k�vetkez�…

 �n, felkavarva az esem�nyekt�l, fek�dtem �gyamban, �s pr�b�ltam lehiggadni… De valahogy nem nagyon ment, �gy nem is aludtam el… Szerencs�re…

 Akkor hallottam, hogy a h�ts� ajt� f�lreh�z�dik, �s valaki beesik rajta. K�v�ncsi voltam, �gy kiszaladtam oda. Miya fek�dt el�ttem, ruh�ja cafatokban l�gott rajta, test�t sebek bor�tott�k, m�r alig �lt szeg�ny teremt�s. Megr�zogattam, h�tha mag�hoz t�r, de csak ny�sz�rg�tt, �s v�rt k�h�g�tt fel. Karomba vettem h�t, �s egy �res szob�ba vittem, abba, amelyik az ajt�hoz a legk�zelebb volt.

 Letettem ott a f�ldre, gy�jtottam n�mi vil�got, majd megn�ztem a s�r�l�seket. A fej�n nagy, v�rz� seb t�tongott, a nyak�n fojt�snyomok voltak, fels�teste �tsz�rt sebekkel volt tele; l�bai felhorzsol�dtak, az egyik el is t�rt, amint l�ttam.

- Ki tehette ezt? �s mi�rt? – k�rdeztem akkor magamt�l.

 Azt�n, mikor a has�ra ford�tottam, a h�t�n egy hatalmas karomnyomot pillantottam meg.

- Ez csak � lehetett! GORDON, TE �TKOZOTT! – ord�tottam az �jszak�ba, de senki sem hallott a csukott ajt� m�g�tt.

 A v�g�s sz�troncsolta a h�t�n l�v� v�s�st. Ez fontos volt sz�m�ra, mert ez volt az �gynevezett m�gus-enged�lye. M�g kiskor�ban kapta, beavat�skor. Egy k�z�ps�, k�l�nleges jel azt fejezte ki, hogy megvan benne a kell� er�, �s h�rom jel k�r�l�tte, az � eset�ben t�z, f�ny �s s�t�ts�g, fejezt�k ki a benne lakoz� var�zser�ket. Ez a hely nehezen gy�gyult, �s nem volt aj�nlatos s�r�lnie. De m�gis megs�r�lt, el�g rendesen.

 Nem volt mit tennem… Novouri-sama nem volt itthon, �gy �n l�ttam el a sebeit. Ehhez le kellett vetk�ztetnem… Egek… Ha tudn�, hogy l�ttam, felpofozna. De v�szhelyzet volt, �s k�l�nben sem arra koncentr�ltam… Nem vagyok olyan, mint Kahn… A f�ld�n nem fek�dhetett, mert mindene f�jt. Gondoltam egyet, �s az �lembe vettem. �gy m�r nem ny�sz�rg�tt. K�s�bb kinyitotta a szem�t.

- Sesshomaru…

- H�t te �bren vagy? Hogy �rzed magad?

- Jobban, h�la neked… K�sz�n�m…

- Ez a legkevesebb…

 Ezt elmondtam, azt�n a mellkasomra hajtotta a fej�t, �s elaludt ott az �lemben. �des teremt�s…

- �g�rem, nem hagyom, hogy t�bb� b�ntson! Melletted leszek, hogy megv�djelek… Mindig…

**

 Eg�sz �jszaka ott voltam vele. Virraszt�s k�zben elaludtam. Ma reggel m�r nem volt ott velem, elt�nt. Hal�lra r�m�ltem.

- Hol lehet? Hov� t�nt?

 Kil�ptem a szob�b�l, egyb�l meg�reztem az illat�t. Azt k�vetve Novouri mag�nlaborj�ba cs�ppentem. Miya egy �gyban fek�dt, h�ttal felfel�, Novouri mellette �lt, �s egy kr�met kent a fejs�r�l�s�re.

- Sesshomaru. �pp t�ged akartalak hivatni…

- Engem? Minek? �s hogy van Miya?

- L�tom, agg�dsz �rte… K�sz�n�m, hogy gondoskodt�l r�la…

- Mindenki ezt tette volna… Mi�rt akart hivatni, �rn�m?

- L�tod ezt? – mutatott a l�ny h�t�ra, melyen a v�set megint kiv�rzett – Ez mindig ki fog v�rezni, ak�rh�nyszor k�t�z�m be.

- Hogy �ll�that� meg?

- Nos, a beavat�si v�set m�g nincs k�sz. Ha befejezn�m, el�llna a v�rz�s.

- Akkor fejezd be, �rn�m!

- Ez nem olyan egyszer�… A v�set akkor teljes, ha hozz�teszem a ’sorsd�nt� jelet’.

- �s az mib�l �ll?

- Az �rthet�bben olyan, mint egy eljegyz�s. Az�rt sorsd�nt�, mert meghat�rozza, kihez tartozik majd.

- Eljegyz�s… - t�n�dtem el.

- Itt j�ssz te a k�pbe. �szrevettem, hogy kedved leled a l�nyomban. �s � is benned…

- Igaz�n? Kedvel engem?

- Persze. Arra gondoltam, tal�n szeretn�d �t jegyesed�l…

- Jegyesem�l? De…

- Ap�d beleegyezett m�g akkoriban… M�r volt r�la sz�… Te pont megfelel� vagy, Sesshomaru… Mit sz�lsz?

- �r�mmel… - mondtam �n. Akkor is azt mondtam volna, ha nem lenne �gy. Csak, hogy megmentsem…

 Miya h�t�n k�s�bb egy ’kutya’ jel volt, a h�ta jobb oldal�n, eg�sz lent, az �vr�szn�l, ahol nem l�tszik. �n a nyakamra kaptam egy ’farkaskutya’ jelet. Egy�bk�nt, ebben a faluban �gy szok�s eljegyezni a m�sikat… Olyan boldog voltam… De csak �n tudtam r�la, �s Novouri-sama. Azt mondta, mondjam meg Miy�nak. Egek… Ez neh�z lesz…

 A m�velet ut�n Miya m�r teljesen talpon volt. A r�tre ment gyakorolni. Mentem hozz�, hogy elmondjam neki, mi t�rt�nt, amikor megl�ttam, hogy egy fi�val t�rsalog. Meglestem �ket.

- Gondolj bele! Egyes�thetn�nk a k�t birodalmat… - Mondta a fi�. K�t denev�rsz�rnya volt, hossz�, bojtos farka, szarvai, fekete haja, �s tejfeh�r b�re. Mint egy �l�halott, �gy n�zett ki.

- A v�laszom ugyanaz. Ap�m nem egyezett bele, hogy hozz�d menjek, Drakon �rfi. – Mondta sz�ps�gem ridegen a sr�c szem�be.

- Csak ennyi az oka, hercegn�?

- Nem. Tudod, Drakon �rfi, nem nagyon kedvellek. Az�rt is, mert tolakod� vagy, �s az�rt is, mert ap�m ellens�g�nek, Argonnak a fia vagy.

- �pp ez�rt kellene nek�nk egybekeln�nk. Megel�zhetn�nk a h�bor�t, �s egyes�thetn�nk tartom�nyainkat…

- Sz� sem lehet r�la! – fordult el – Most k�rlek, t�vozz!

- Ahogy akarod, hercegn�. De nem adom fel ily k�nnyen… - �s les�llyedt a f�ld al�, az alvil�gba.

- Ki volt ez? – l�ptem ki a r�tre, Miya mell�.

- Drakon. Argon, az alvil�g ur�nak a fia. Minden�ron n��l akar venni…

- H�t, arra v�rhat! – gondoltam magamban.

- �n m�r m�st szemeltem ki magamnak…

- T�nyleg? – lep�dtem meg – Kit?

- A titkos udvarl�mat…

- �rtem… Szerintem menj�nk. Mindj�rt k�sz az eb�d…

- Rendben… - fogta meg a kezem – Menj�nk…

 Eb�d ut�n hossz� s�t�ra indultam. Megzavart Drakon sz�nre l�p�se, de nem zavart. Tudtam, hogy Miya is valahogy viszontszeret, �s egy napon majd… �des terveket sz�v�gettem… Kett�nkr�l… J� �rz�s volt…

 Ahogy �gy s�t�lgattam, el�mugrott egy s�t�t alak. Drakon volt az. Egy ny�l volt a kez�ben, azt bel�md�fte, gyorsabban, minthogy elker�lhettem volna. Valami furcsa anyagot �reztem sz�t�ramlani a testemben… Azt�n elrep�lt k�t nagy sz�rny�n, �s r�mk�ld�tt p�r �l�halottat. Sikeresen feld�h�dtem erre, �s �ssze-vissza hadon�sztam. Azt�n r�mfr�ccsent a v�r�kb�l. Elvesztettem a kontrollt… Ezut�n kihagy az eml�kezetem.

 Ut�nak�rdeztem, �s azt mondt�k, hogy v�rengz�, veszett fenevad lettem, aki meggyilkolta a falusiak fel�t. Szerencs�re, nem voltak puh�ny alakok, �gy meg�ll�tottak. �s ne agg�djak, a falusiakat Novouri-sama felt�masztotta… Egy f�hoz k�t�ztek… �s Miya meggy�gy�tott… T�bbet nem mondtak…

 Veszetts�gem ut�n Miya �l�ben �bredtem. Agg�dva n�zett r�m, simogatta a felem. Minden �rint�s�t ki�lveztem…

- Sesshomaru. J�l �rzed magad? Nincs semmi bajod?

- Nincs… Gondolom, neked k�sz�nhetem… Mi t�rt�nt? Hol vagyok?

- Kicsit elszaladt veled a l�, de m�r nincs semmi baj…

- Akkor j�…

 L�ttam, a ruh�ja sz�le kicsit t�pett volt… Karomnyomokt�l. Sosem bocs�tottam volna meg magamnak, ha b�ntottam volna Miy�t. De � nem mondott semmi ilyesmi, �gyhogy megnyugodtam…

 Az a Drakon valami veszetts�get okoz� szert juttatott bel�m a ny�llal… Az a nyomor�k! Ezt m�g megb�nja!

***

 Ma este elmentem az egy�ttes tal�lkahely�re. Azt mondt�k, feloszlatj�k… A k�zelg� h�bor� miatt… A fi�kkal megegyezt�nk, hogy m�g tal�lkozgatunk… Azt�n az �rnyh�lgy…

- Mit teszel most, hogy feloszlunk? – k�rdezte.

- H�t… A jegyesemmel foglalkozom majd…

- Van legyesed? – csod�lkozott. Kicsit t�ls�gosan is.

- Igen…

- Ki az? Elmondod?

- H�t… A neve Miya…

- A kis �rn�? – csod�lkozott m�g jobban – Hogyan?

 Elmondtam neki a v�set-t�rt�netet, nem tudom, mi�rt, de elmondtam…

- �rtem… Akkor nem adom oda, amit szerettem volna…

- Mit?

 R�mn�zett, k�zelhajolt hozz�m, �s megcs�kolt. Olyan �rz�s �tl�tt bel�m, mintha f�lrel�ptem volna… Cs�kja �des volt… Pont olyan, mint… mint Miy��! De ez nem lehet!

- Miya? – k�rdtem, k�tkedve benne magam is.

- Em… - lehajtotta a fel�t, majd levette a szemkend�t. � volt az. Eltal�ltam.

- De h�t hogyan…?

- Alap�tottunk egy k�z�ss�get… Bar�tok vettek k�r�l… �s a zen�t is szeretem…

- A tagok kik?

- Flash Kahn, Dancert Joshinak h�vj�k, egy l�gi�s katona…

- Na �s Mirage?

- A ’mirage’ d�lib�bot jelent…

- �s?

- Mirage �n vagyok…

- Mi?

- F�rfi testet �lt�ttem…

- Ez�rt �reztem valami k�l�n�set a k�zel�ben… De mi�rt csin�ltad?

- Kevesen voltunk… - nevetett – Azt�n annyira megszerett�k, hogy nem �llhatott ki…

- H�t ez j�! – nevettem �n is.

 Mulats�gos egy nap, nem? Kider�lt, hogy a m�sik n�, akit kedveltem, egy �s ugyanaz, mint a szerelmem maga! De ha v�lasztanom kellett volna, Miy�t v�lasztottam volna, holtbiztos. Vagy ne legyen a nevem Sesshomaru!

- Fluffy! Hol bujk�lsz? �gy volt, hogy f�rdeni megy�nk… - hallom Kahnt �s Jakerut. Jakeru sem olyan rossz t�rsas�g, csak �ppens�ggel a begy�ben vagyok, mert t�l kedves vagyok Miy�hoz… De egy�bk�nt eg�sz j�ban vagyok vele… Na, nem v�ratom meg �ket! Megyek, lecsutakolom magam kicsit! Nem leskel�dni! Hih! SAYONARA!

****