�rvizek �ve, �t�dik szakasz

 Mondok valamit… Ma reggel arra �bredtem, hogy alszom… Mi�rt? Egyszer�…

Tegnap Gordon-sama elvitt edzeni minket: Jakerut, engem �s m�g p�r katon�t… P�r sz�zat csup�n… Tudni kell, hogy Gordon egy hatalmas farkasszellem. Vagy �tsz�r akkora, mint �n, sz�val �ri�si… Sisak n�lk�l m�g sosem l�ttam, �s k�l�n nek�nk k�l�nlegesen �tt�rhetetlen p�nc�lt �lt�tt fel. Jobb karj�n hatalmas vaskarmokat viselt, bal kez�ben mindig egy gigantikus alab�rd pihent. Csup�n annyi volt a dolgunk, hogy t�madjuk, �s gy�zz�k le… Hih! De j� volt, mondhatom! �n teljesen kif�radtam, de Jakeru �s a t�bbi harcos v�gan futott hazafel�. Lemosdottam, �s szab�lyosan a szob�mba m�sztam… legal�bbis azt hittem… A nappal egy�tt keltem �n is, fel�ltem, ny�jt�ztam… Sz�val, ahogy szoktam, �bredeztem. Letettem a kezem magam mell�, �s az �rintett valami szokatlant… Odan�ztem, �s majdnem elord�tottam magam. Miya fek�dt mellettem. Takar�j�t er�sen szor�totta, �desen szuszogott, mit sem sejtve semmir�l.

- Mit keres Miya az �gyamban…? – t�n�dtem, �s egyre csak n�ztem az alv� teremt�st. Olyan sz�p volt, ahogy �gy �lmodott csendesen… Ahogy �gy eln�ztem, valami furcsa melegs�g j�rt �t bel�lr�l. Fogalmam sincs, mi volt az, de kezdett megtetszeni. Nem is tudom, mi �t�tt bel�m akkor, de valami azt s�gta, hogy �rintsem meg… sim�tsak v�gig arc�n… cs�koljam meg…

- Meg�r�ltem… - kaptam a fejemhez, �s keltem volna fel, e nem tudtam. Marasztalt valami.

- J� – mondtam magamnak – de ha megtudja, �n…

A l�ny f�l� hajoltam, �s, engedve az �rz�snek, megcs�koltam. Szerencs�re, nem �bredt fel. M�g j�, hogy ilyen kor�n fel�bredtem. Huh… T�nyleg meg�r�ltem… Ha megtudja, meg�l… 

 Kiosontam az ajt�n, �s lassan, csendben becs�sztattam azt. Azt�n megpillantottam rajta egy t�bl�t: Miya kisasszony szob�ja. EGEK! MIYA SZOB�J�BAN ALUDTAM! AZ � �GY�BAN!!! Egek… �s rajtam maradt az illata… Azonnal lef�r�dtem, mert ha nem tettem volna, valaki r�j�tt volna, hogy �n… Sohasem tudhatj�k meg!

*

 A nap folyam�n megval�s�tottam tervemet, hogy kider�tek egy rejt�lyt. Azt, hogy mi t�rt�nik val�j�ban, mikor Gordon edzeni viszi Miy�t, �s csak ketten vannak. Biztos, hogy nem k�z�ns�ges edz�s… Eml�kszem, mikor ap�mmal gyakoroltunk, kem�ny p�rbajokat csin�ltunk v�gig. De ap�m sosem sebzett meg komolyan, �s �n sem �t, hisz csak gyakorlatr�l volt sz�. De Gordon esete m�s… Miya edz�sb�l j�vet tele van sebbel, el van t�rve egy v�gtagja, vagy menni sem tud, �gy kell cipelni… Itt valami nem stimmel… Ez�rt der�tem ki!

 V�gigk�rdeztem katon�kat, szellemeket a falub�l, de �k is csak tal�lgattak. Valaki azt mondta, hogy Miya akkor feln�tt� v�ltozik, �s �gy harcol apj�val. Olyat is hallottam, hogy halottakat mennek ostromolni az alvil�gba. Tudniillik, Ez�stfalu �s az alvil�g hadban �llnak, mostm�r �gy k�r�l-bel�l 50 �ve. Lehet benne logika, de nem nagyon hittem el az illet�nek. Azt�n tal�lkoztam egy �j�sszal. Har�nak h�vt�k. Miy�t �s Jakerut, valamint t�bb katon�t tan�totta �jjal l�ni, m�gpedig t�k�letesen. Engem is pr�b�lgat tan�tani, de �n ink�bb a sz�mszer�jat v�lasztom. Mi�rt? Kaptam egyet aj�nd�kba k�lf�ldr�l, �s az �jt�l bevallom, megf�jdul a kezem… �s nem is tudom rendesen tartani, mert t�l nagy! A sz�mszer�j k�nny�, �s j�l n�z ki, ez�rt megk�rtem Har�t, hogy tan�tson meg vele l�ni. �s tan�t is! 

 Visszat�rve Har�ra… Megk�rdeztem t�le is, amit tudni akartam.

- Mi t�rt�nik, k�rded? – mondta �.

- Igen. Furcs�llom, hogy Miya mindig f�lholtra van verve!

- �rtem. Gyere, menj�nk arr�bb…

- Igenis, uram… - Volt egy olyan �rz�sem, hogy nyert �gyem van. Elment�nk egy h�z m�g�, �s ott Hara k�r�ln�zett.

- J�l figyelj, Sesshomaru! Amit mondok, az titok, �s nem tudhat r�la m�s rajtad k�v�l. Ha Gordon-sama megtudja, hogy elmondtam…

- L�gy nyugodt. Nem mondom el senkinek… De most mondd…

- Rendben… Aki a palot�ban �l, mindenki tudja, hogy Gordon fi�t akart m�sodik gyermeknek, de l�nya sz�letett, Miya kisasszony, farkasnev�n Karen…

- K�t neve van?

- Igen. Anyja Miy�nak akarta h�vni, apja viszont a Karen nevet v�lasztotta. Mivel f�lig ez is, f�lig az is volt, �gy mindk�t nevet adt�k neki, de a Miya a hivatalos…

- Igen… T�rj, k�rlek a t�rgyra.

- Gordon-sama k�ny�rtelen. Minden hib��rt l�ny�t okolja, ak�rmilyen apr� legyen az, �s ak�rmennyire nem � k�vette el. Ha valamin nagyon felkapja a vizet, f�lreh�vja l�ny�t, �s elveri, azt hazudva, hogy edzeni megy vele.

- Veri?

- Igen, sajnos…

A mesterl�v�sz lehajtotta fej�t. Hossz� �ja elcs�szott h�t�n, arc�n mintha egy k�nnycsepp gurult volna v�gig. R�mn�zett szomor� szemeivel, majd egyb�l f�lrehajtotta fej�t.

- Sajn�lom…

- Mit sajn�lsz, Hara-sama?

- Van m�g valami, amit tudnod kell ezzel kapcsolatban.

- Mi az? Mondd m�r! – r�ngattam meg t�relmetlen�l.

- Az ut�bbi id�ben mi is jelen vagyunk az, �gymond ’edz�sen’…

- Igaz�n? �s?

- Gordon-sama megparancsolta, hogy �n �s az embereim… - elcsuklott hangja.

- Mondd! Mit parancsolt?

- Azt parancsolta, hogy… hogy haszn�ljuk Miya kisasszonyt… c�lt�bl�nak…

- MICSODA? – keltem ki magamb�l – �s ti engedelmeskedtek?

- Nincs m�s v�laszt�sunk… Ha nem engedelmesked�nk, akkor…

- Tudom… Ne folytasd…

- Sajn�lom… �gy sajn�lom…

- Higgadj le, Hara-sama! Nem a te hib�d…

- Lehets�ges… Valakinek el kellett mondanom…

- �g�rem, senki sem tudja meg.

- K�sz�n�m…

 Elb�cs�ztunk, �s �n s�t�lni mentem az erd�be.

- Veri �t? Veri a saj�t l�ny�t? Sz�rnyeteg… Ha fi� lenne, m�g hagyj�n, de hogy f�lholtra p�f�l egy v�dtelen l�nyt… Undor�t�… -borzongtam meg.

 Ahogy mentem, bele�tk�ztem valakibe. Egy fi� volt. Furcsa fi�. Hasonl�tott r�m, kin�zetre egy kicsit, sz�nsz�n� haj�t l�farokban hordta, piros tincsekkel benne. Nadr�gsz�ja X alakban h�z�dott v�gig mellkas�n, fels� test�n nem volt semmi, piros �ves fekete nadr�got viselt.

- Eh… bocs�nat…

- R� se r�nts… - mondta a fi� – �j vagy itt, ugye? Hogy h�vnak?

- Sesshomaru vagyok.

- Sesshomaru? Inutaisho fia?

- Igen…

- Aha. Hallottam m�r r�latok… Az �n nevem Kahn. T�z�r vagyok.

- T�z�r?

- Pontosan. Mindenhol van szemem, ahol csak t�z lobog. Testem b�rmikor t�zz� tud v�lni. Szemem nem pihen, m�g a t�z el nem alszik.

- �rtem. J� lehet… De jobb, hogy b�rmikor alhatok, amikor akarok.

- Egyet�rtek…- nevetett – �n is azt tenn�m…

- Te itt laksz?

- H�t… ott laktam egy perccel ezel�tt… - kiny�jtotta a kez�t, �s egy le�gett h�zra mutatott.

- Eh… Te csin�ltad?

- Igen… - szomorodott el – A k�t h�gom is ezt k�rdezte, miel�tt meghalt odabent…

- Oh… Sajn�lom…

- Majd t�l leszek ezen is… Van kedved valamit enni?

- Mindig…

- Akkor gyere! T�rj�nk be valamelyik fogad�ba egy kis �ltet� elem�zsi��rt…

- Rendben… - mosolyogtam, �s vele mentem.

 A fogad�ban Kahn a legdr�g�bb �tkeket rendelte. Biztosan h�gait feledtette vel�k… Szeg�ny… L�tszik rajta, hogy nem gyilkos… Biztos t�ltengett az ereje, de ezt ink�bb nem hoztam sz�ba.

- Mondd, ki a szab�d?

- Em… nem tudom. Mi�rt?

- Rem�lem, nem egy n�i ruhatervez�…

- Te hergelsz engem?

-�, dehogy. Csak tetszenek a vir�gok az ingeden. A h�gom is ilyet akart…

- Baka…

- K�sz�n�m sz�pen!

- Sz�vesen m�skor is!

- Mondd, tudod, hol az �rny�ksz�k?

- Mi�rt t�lem k�rdezed?

- H�t kit�l k�rdezzem, Secchin-mau?

- Sesshomaru!

- Tudom… Csak ugratlak…

M�rgesen n�ztem r�, majd mikor nevetni kezdett, �n is vele nevettem. Kedves sr�cnak t�nt. A napom h�tral�v� r�sz�ben vele ismerkedtem, bar�tkoztam… �s �gy �rzem, szert tettem egy j� haverra…

**

 �ld�g�lek a vend�gszob�ban, amit kineveztek az �n lakoszt�lyomnak. Most nem t�vedtem el… Fuh! M�g mindig teljesen ell�gyulok, ha csak r� gondolok… Hogy mi ez az �rz�s, azt m�g mindig nem tudom, de ha megk�rdezn�m, kir�h�gn�nek, az biztos…

  M�g mindig �rzem az illat�t… �s a cs�kja �z�t, mit m�g a vacsora sem vett el… � nem sejt semmit, h�la az �gnek. Egy ideig m�g titkolom el�le. Majd tal�n egyszer… elmondom neki… Egyszer, ha �sszeszedem magam, hogy elmondjam… azt, hogy… Jaj, ne! Ez nem lehet! Nem hiszem el! Egek… meg�r�ltem! Ideges vagyok… Folyik r�lam a v�z… �ssze vagyok zavarodva… Majd meg s�l�k… �s a legfurcs�bb, hogy ez tetszik… Azt hiszem… azt hiszem… nem, tudom… megkedveltem… t�ls�gosan… Ez az igazs�g… Elkaptam a l�tez� legs�lyosabb betegs�get… Szerelmes vagyok!!!