�tinapl�m

(7. r�sz)

  Harmatoz�s �ve, hatodik szakasz

 K�nmentes sz�let�snapot nekem! Legal�bbis, ha j�l eml�kszem, pontosan 18 �ves vagyok… Ember�vekben, persze… Ez r�viden annyit jelent sz�momra, hogy ezent�l nem fog rajtam az id�, teh�t mindig �gy fogok kin�zni. Sz�let�snapom alkalm�b�l t�rt�nt velem valami csal�dias, ez�rt ne lepjen meg senkit, ha egy kicsit �rzelmesre v�ltok, s nagy�r l�v�n egy szolg�l�m is van mostm�r.

*

 Tegnap �jszaka volt sz�let�sem napja igaz�b�l, de beleny�lt a m�snapba, ez�rt nyilv�n�tott�k a mai napnak. Teliholdkor sz�lettem, ez�rt ennek a l�tv�nya valamifajta melegs�ggel t�lt el. Tegnap sokat gondolkoztam. Ki lehetett az any�m? Ap�m mi�rt hagyta el? Mi�rt vett el egy m�sik asszonyt? Mi�rt v�ltozott meg �gy azut�n? Mi�rt? Mi�rt? Mi�rt? Csupa ilyen k�rd�s feszegette a fejem. B�rhogy gondolkodtam, nem vezetett eredm�nyre, csak �jabb k�rd�sek t�rulkoztak el�m.

 Eszembe jutottak dolgok, amikre norm�lis esetben nem is eml�kezne senki. Olyan esem�nyek, amelyek akkor t�rt�ntek meg velem, mikor m�g alig tudtam besz�lni, �s m�g egyke voltam. Any�m akkor m�r nem �lt. Egy ilyen esem�ny volt ez is:

 Ap�m �l�ben �ld�g�ltem, v�delmez� karjai k�zt. Egy r�ten voltunk, ahol sok cseresznyefa vir�gzott, a f�ldet is bebor�totta a tarka vir�gtenger. Este volt m�r, �n kicsit ny�g�s voltam, nem tudtam elaludni. K�rleltem ap�mat, mes�ljen nekem valamit, amit�l elalhatom. Erre � elfektetett karj�ban, mint a kisgyermekeket, ak�r j�magam, majd egy asszonyr�l mes�lt. Ez az asszony az any�m volt.

 Any�mat, mint gy�ny�r� asszonyt mutatta be, aki belehalt sz�let�sembe, �gy sohasem l�thattam. Azt mondta, hogy a homlokomon l�v� f�lhold r� eml�kezteti, mikor csak r�mn�z. Azt is mondta, hogy hasonl�tok r�. Tal�n ez�rt nem b�rt k�s�bb a szemembe n�zni.

Ja, �s szerette a vir�gokat…

 Err�l sz�l� �lmok biztos�tott�k nyugodt alv�somat. Ekkor m�g engem is szeretett valaki, �s, b�rmily meglep�, �n szeretem, ha szeretnek… m�lyen, legbel�l…

**

 M�snap szok�sos fejszell�ztet�si k�ldet�semre indultam (h�, de vicces vagyok… csak el ne nevessem magam). Mindig arra mentem, amerre a l�bam vitt. Ma kicsit j� ked�lyem volt, nagyokat szippantottam a leveg�be. Ilyen napokon egy pillanatra feledni tudtam el��letemet, �s �lvezhettem a momentumot… hab�r, csak egy pillanatra…

 �gy menetelv�n egy olyan helyre t�vedtem, ahol sosem j�rtam m�g. Csak… �lmomban… Ez volt az a hely! Most is vir�goztak a cseresznyef�k, illatukat �rasztva, mit fel�m sodort a sz�l. Lecsuktam a szemem. Szerettem ezt az illatot…

 Egy hangra lettem figyelmes, mely a nevemen sz�l�tott. Kinyitottam �jra szememet, k�r�ln�ztem.

- Ki vagy? Mit akarsz t�lem? – Faggat�dztam.

- Sesshomaru… - Hallottam ism�t.

- Gyere el�! Mutasd magad!

A semmib�l egy asszony l�pett el�m kecsesen. Tiszta feh�rben jelent meg alakja, p�r l�tuszvir�g d�sz�tette ruh�zat�t. Arcsz�ne majdnem egybeolvadt ruh�j��val, haja �gyszint�n, b�r az kicsit ez�st�sebb volt. De a leg�rdekesebb az volt, hogy ugyanolyan sarl�hold volt a homlok�n, mint nekem. Lehet, hogy �…?

- Itt vagyok h�t, ahogy k�rted. – Mondta az asszony.

- Ki vagy te?

- Nem ismersz meg? – Tette fel a rettegett k�rd�st.

- Nem igaz�n…

- Hogy is ismern�l… - mosolygott – M�g olyan kicsi volt�l, mikor…

- Any�m? – V�gtam k�zbe.

- Igen, Sesshomaru. �n vagyok az �desany�d.

- De hogy lehet ez? Te meghalt�l…- Sz�m majdnem t�rva maradt.

- Igen, fiam… Most is halott vagyok. Csak te l�thatsz, mivel n�lad a m�svil�gi kard.

 Igaz is… Ezt m�r megtudtam el�bb is… Csak azt nem tudom, hogy m�g mire val� igaz�b�l? Tudom-e haszn�t venni, vagy csak egy d�sz az �vemben?

- N�zd… - Ny�jtotta k�t kez�t. L�ncok jelentek meg, hosszan l�gtak, levezetve a semmibe.

- Mi ez?

- Ha leveszed ezeket r�lam, ism�t �lhetek… �s �jra egy csal�d lehetn�nk…

Mennyire irigyeltem mindenkit mindigis, akinek volt �desanyja. Itt volt a lehet�s�g, hogy nekem is legyen!

 Gondoltam egyet, �s megfogtam a l�ncokat, gyeng�den megh�ztam azokat. Egyb�l le is j�ttek, s any�m alakja m�r tiszt�bban l�tszott. Odal�pett hozz�m, majd megk�rdezte:

- Megengeded?

Erre csak b�lintottam, ezut�n �t�lelt. Tudv�n, hogy most any�m �lel, boldognak �reztem magam. Karjaimba z�rtam.

- Any�m…

- J�k�p� f�rfi serd�lt bel�led… B�szke vagyok r�d…

- Mostm�r ittmaradsz? Az �l�k k�z�tt?

- Igen, fiam… Itt leszek… veled… - Kezdett ny�lk�lni a bal felemn�l.

Iszonyatos f�jdalom fogott el. Kez�vel mellkasomba f�rt, sz�vem ut�n kapar�szott.

- Mit… m�velsz? – L�ktem el.

- A sz�ved… Eny�m a sz�ved… - Hebegett.

- Az �n sz�vem m�s�!- Fogtam le a sebet – Hogy mersz becsapni?

- Becsapni? �n nem csaptalak be! Az any�d vagyok! Mutass tiszteletet!

- Te nem vagy az any�m! Sosem tenne ilyet!

- Honnan tudod? Nem is ismered! – Nevetett fel g�nyosan.

- Minek neked a sz�vem?

- Ebb�l �lek… Ez tart �letben! �rva gyermekek kit�pett sz�vei!- Vihogott.

Haja s�t�t�lni kezdett, k�t fonatba foglal�dott, arc�n er�s kont�r jelent meg. A f�lhod elt�nt onnan, h�la az egeknek. Mostm�r nemhogy nem az any�m, de m�g kutya sem volt…

- Az eny�met ugyan nem kapod!- D�h�dtem fel. Azt hiszem, a szemem is izzott m�r.

A n� csak nevetett.

- Ne l�gy olyan biztos ebben! Majdcsak az eny�m lesz! Megl�tod… fiam! – Vihor�szott, mint az �r�ltek, azt�n k�mfork�nt t�vozott.

- Ez a d�g! Hogy mer�szeli mag�t any�mnak nevezni?!- F�jtam ki a leveg�t, pr�b�lva h�teni magam.

- Ha egyszer elkapom, hal�l fia! Avagy l�nya… Vagy ak�rmi is!

***

 Egyre rosszabbnak �reztem a k�z�rzetemet. Nem is csoda. Pont a sz�let�sem napj�n t�rt�nik ilyesmi! Any�mat senki sem s�rtegetheti… Sok szellemet �ltem m�r meg, aki sz�j�ra vette a nev�t s�rteget�si c�lb�l… Ezt egyszer�en nem t�r�m! F�leg nem, mikor arra eml�kezem, hogy valaki a vil�gra hozott egy bizonyos napon…

 Vajon any�m t�nyleg �gy n�zett ki egykor? Vagy ez is csak sz�nj�t�k volt? Meg kell hagyni, t�nyleg voltak hasonl� von�saink. �s ez alatt m�g v�letlen�l sem a n�iess�get �rtem! MINDENKI MEG�RTETTE? Hallgat�s, beleegyez�s… Akkor j�…

 M�lt� lett volna any�mnak, hisz gy�ny�r� volt. Pontosan olyan, amilyennek ap�mt�l hallottam… K�r, hogy a mostani k�pm�s nem � volt… Mindigis szerettem volna l�tni…

 Ezeken merengve eljutottam egy eldugott kis helyre, ahol szint�n nem j�rtam sose. N�zz�nk csak oda! Felfedez� lenn�k? J�, tr�f�t f�lret�ve, egy teljesen idegen helyen bandukoltam. K�r�l�ttem apr� h�zszer� dolgokat pillantottam meg. Mivel volt ablakuk, bekukkantottam. �res volt… mint a m�sodik is… �s a harmadik is… Tal�n egy elhagyatott faluban lenn�k?

 Ezut�n ki�lt�sokat hallottam, t�lem nem messze lev�ket. Vajon a falulak�k azok? Ha igen, mi�rt menek�lnek? �s ha m�r menek�lnek, mi el�l? Majd megl�ttam p�r furcsa kis l�nyt. Egyt�l egyik z�ldek voltak, gy�k �s varangy kever�k�hez hasonl�k, h�m- �s n�nem�eket nem igaz�n tudtam megk�l�nb�ztetni els� l�t�sra.

- Seg�ts�g! Seg�ts�g! Kir�lyunk, t�gy valamit!- Ki�ltozt�k hangosan.

Kir�lyuk? Hah! Fogadni mern�k, hogy m�g nyavaly�sabb, mint a t�bbi, �s legel�l fut. Igazam volt. A kir�lynak nevezett szerzet legels�nek menek�lt alattval�i el�tt, mindig egyre csak orra bukva, majd felt�p�szkodva.

 A t�meg elfutott mellettem, az „uralkod�” mell�m pottyant.

- Nem akarok meghalni!- Ny�sz�rg�tt. Sz�nalmas…

Azut�n megpillantottam a t�mad�t. Az a n�mber volt az, aki �tvert. Most �ri�sira n�tt, n�gy sz�rny szakadt ki a h�t�b�l, sz�ja sz�les volt, fej�n szarvak… A teste fura volt… Olyan… hogy is mondjam… �tl�tsz�… Egyszer�en mondva: RONDA! H�! Ez r�melt! Na mindegy…

 Megint borzaszt� d�h�s lettem, de ez�ttal nem mutattam ezt k�ls�leg. A kis l�ny addig j� h�tulra h�z�dott. J�l tette…

- H�t ism�t tal�lkozunk?- Sz�l�tottam meg a sz�rnyet.

- �h, te vagy az? Mondtam, hogy megkaparintom a sz�ved!

- Mi k�ze ehhez ezeknek a szerzeteknek?

- Az, hogy �hes vagyok!

- Vagy �gy… Nemsok�ra nem lesz ekkora �tv�gyad!

- Azt l�tni szeretn�m!

Gondoltam, mert �n olyan kedves vagyok, teljes�tem ezt az �hajt. Megb�nja m�g, hogy s�rtegette any�mat!

- Nem csod�lom, hogy nincs saj�t gyereked! Ki merne egyet produk�lni egy ilyen rondas�ggal… - V�gtam a k�p�be.

- Rondas�g? Megmutatom neked, ki a ronda!- Rontott nekem. Elv�gre n�… �s a n�k �rz�kenyek a megjelen�sre…

Egyszer�en elugrottam el�le.

- Nemhogy m�g ronda, lomha is!

- GRRR!- Pr�b�lkozott �jra, ez�ttal �thatoltam rajta m�rgezett karmaimmal. Ett�l a f�ldnek esett, h�rg�tt kicsit. Azt�n el�h�ztam az ostort.

- Ezt any�m�rt kapod!

A magasba lend�tettem fegyveremet, s szanasz�t szabdaltam a besti�t. Ez egy m�sodik �letre is el�gg� meggyal�zta.

Azt�n leugrottam a f�ldre, mire a kir�lyocska el�m l�pdelt.

- K�sz�n�m, hogy megmentett�l minket.- Mondta, meghajtva mag�t.

- Titeket? �n csak…

- Ne szer�nykedj, b�tor �r! Ez�rt h�l�val tartozom neked �n, Jaken, ezen falu kir�lya.

- Ha gondolod…- N�ztem le r� semmit mond�an.

- N�pem nev�ben fogadd k�sz�netem. Mivel nem tudjuk p�nzzel jutalmazni tettedet…

- Nem k�rek semmit. Semmi k�z�t�k nem volt az…

- Szeretn�m, ha megengedn�d, hogy szolg�dk�nt mell�d szeg�djek.

- Mint alattval�m?

- Pontosan.

Nem n�zett ki valami haszn�lhat�nak, de meg nem �rthat… Tal�n tud valamit, a l�tszat ellen�re. �s mi�rt ne r�szes�tsem abban a tiszteletben, hogy szolg�lhasson engem? Ez nagyk�p�, tudom, de egy magamfajt�nak ilyennek kell lennie… Szerintem…

- Beleegyezem.- mondtam – Velem j�hetsz.

- K�sz�n�m, uram. Ha el�ruln�d a neved, tudn�m, hogy sz�l�tsalak…

- A nevem Sesshomaru, de te, mint szolg�m, nagyuradnak fogsz sz�l�tani. Vil�gos?

- Mint a nap, uram.

Ezut�n Jaken elb�cs�zott n�p�t�l, �s elindult velem, ak�rhova mentem is. Nem �rtem, mi�rt j�n velem. Nem is �t �s n�p�t v�delmeztem, csup�n tiszt�ztam egy rendezetlen �gyet. De nem l�nyeges. Legal�bb van egy alattval�m… V�gre!

- Te az a Sesshomaru vagy, akinek gondollak, uram?- K�rdezte f�l�nken �jdons�lt szolg�m.

- �h, sz�val hallott�l r�lam… Nem ismerek m�sik Sesshomarut, �gyhogy el�g val�sz�n�…

- Ett�l m�g megtisztel�bbnek �rzem, hogy szolg�lhatlak. Sokmindent hallottam r�lad, �s…

- Jaken!

- Tess�k?

- Fogadj meg egy tan�csot… Ne v�laszolj hosszasan, ha csak egy mondatot v�rok. Nem b�rom az �lland� fecseg�st…

- �rtem, uram. Eln�z�sed k�rem.- Hajolt meg.

- Most m�g megbocs�jtom, de t�bbsz�r nem, �rtetted?

- Igen, nagyuram.

- Van valami kiv�lts�gos k�pess�ged, Jaken?

- �mm… Igaz�b�l… nincs…

- Sejtettem. F�zni tudsz?

- Mi?

- Azt k�rdeztem, hogy tudsz-e f�zni?

- Igen…

- �s mosni?

- Igen…

- Sz�rm�t bolh�zni?

- Azt hiszem, igen… De mi�rt k�rded, uram?

- Mert ezent�l ezt te fogod v�gezni.

- Tess�k? De h�t kinek a sz�rm�j�t kellene bolh�znom?

- Az eny�met, te ostoba! Mivel kutyaszellem vagyok!

- �, bocs�natod�rt esedezem, uram! Kiment a fejemb�l… Term�szetesen v�grehajtom, amit k�v�nsz… Nagyuram? Sesshomaru nagy�r? Hov� t�nt�l?

 �gy gondoltam, mag�ra hagyom, bar�tkozzon a gondolattal. �s, mert unom a folytonos locsog�s�t! Rem�lem, leszokik err�l! Ha nem, akkor leszoktatom!

 K�s�bb m�g eszembe jutott, hogy ez a szerencs�tlen m�g v�dekezni sem tud… Egek! Sz�val, kerestem neki valami eszk�zt, amivel el�rheti, hogy tal�n nem hal meg, ha nem vagyok ott. Eml�keztem arra, hogy egy v�zes�s rejtek�n volt egy „fejek” nevezet� bot. Azt odaadtam neki.

- Ezt mi�rt kapom, nagyuram? –K�rdezte a balga.

- Hogy megv�dhesd magad. Nem leszek mindig ott, hogy kih�zzalak a bajb�l, vil�gos?

- Igen, uram. K�sz�n�m…

****

 J� kis sz�let�snap, nemde? Haha! Ma nem egyed�l kell szenvednem a h�tmos�ssal! Hihi! El�g m�k�s volt Jakent szenvedni l�tni, ahogy r�parancsoltam, hogy mossa meg a h�tamat. L�tni kellett volna, hogy n�zett r�m… Azt�n a pr�memre r�f�rt egy alapos bolh�tlan�t�s… M�g mindig ezzel vacakol a szerencs�tlen… Gondolom, most azt k�v�nja, b�rcsak ne v�llalta volna a szolgasort. Arra r�j�ttem, hogy f�zni nem tud, mert az „�tel”, amit el�m rakott, meg�lt volna, ha hatna r�m a m�rgez�s… Legal�bb van bennem valami a g�z�n k�v�l…

 Egy fa alatt fekszem, b�v�l�m a csillagos eget. Eml�kszem a 15. sz�let�snapomra… Nem �nnepeltem akkoriban igaz�n (most sem, de az�rt az m�s). M�gis gondolt r�m valaki… Az �n egyetlenem, aki mindig eszembe jut, ak�rmit teszek… Ma nem kellene aludnom, de szeretn�k, mert az az �rz�sem, hogy ma sz�pet fogok �lmodni… Sz�val… Konban wa!