Jean története



Egy gyönyörű napon sétálgattam mikor láttam,hogy legjobb barátnőm Kagome
beleugrik a kútba az udvarukon.
Kagome! - kiáltottam, de már nem hallotta.
Utána ugortam a kútba és és hirtelen fény vett körül. Meglepődve vettem
észre,hogy ugyan ott vagyok:a kút alján,De mi volt ez a fény?- gondoltam
magamba.
Miután kimásztam a kútból észre vettem, hogy nem Japánban vagyok. Hirtelen
észre vettem egy fiút, vagyis kettőt és két lányt.
Kagome!-kiáltottam neki.
Oda futottam hozzájuk és átöleltem.
Szia Jean!- mondta Kagome.
Követtelek, mert azt hittem bajod eset.
Nem semmi bajom, ez itt a középkori Japán és én segítek Inuéknak abban ,
hogy összegyűjtsük az ékkőszilánk darabjait….
Értem-mondtam miközben hallottam valami neszt.
Halljátok ezt?- kérdezte Inuyasha.
Én igen, de mi ez a suttogás?- kérdeztem Inura nézve.
Szerintem ez csak is Sesshoumaru lehet!
Mire ezt kimondta már ott is volt elöttük Sesshoumaru.
Ki ez Inu?- kérdeztem lepődve.
Inuyasha bátyja. - felelte Kagome.
Ni csak Inuyasha  Kagome már nem volt elég ennyire szereted a halandókat
öcsi?- kérdezte nyálas hangon, lenéző tekintettel Sesshy. Miután ezt
kimondta elővet egy kardot és elkezdet Inuval harcolni. A többiek is
harcoltak, de én nekem nem volt erőm úgy hogy futásra fogtam a formám.


Nem tudtam mióta futottam, de már későre járt és a hold is feljött. Leültem
egy fa alá,de amikor, leültem elkezdet szakadni az eső. Láttam egy
barlangot és berohantam. Akkor vettem észre, hogy más is van a barlangban.
Igen ez Sesshoumaru volt. - alig ,hogy kimondtam ezeket a szavakat magamba
beszakadt a barlang és bezárult. Egy kis lyukat sikerült csinálnom , amin
levegőt kaptunk. A barlangban volt Jekan is Sesshy hű szolgája, aki csak
piszkált.
Nagyon  hideg kezdet lenni a barlangban ezért el akartam venni Sesshy
bundáját, mikor valami megfogta a karom.
Nocsak te vagy az? - és közben végig mért.
Igen!- én nagyon féltem,mert tudtam nem fogom megérni a holnapot,de nem
!Még mindig éltem és valami meleget éreztem magamon. Sesshoumaru bundája
volt rajtam.
Köszönöm!- mondtam és közben rá néztem.
Ő nem felelt , hanem megkérdezte Jakentől, hogy ki csinálta azt a kis
lyukat a beomlott bejáraton?
A lány!- felelte Jaken alázkodó módon.
Ezután felém fordult Sesshy és ezt mondta:
Neked köszönhetem, hogy még élhetünk,mert ez a semmire kellő meg se
mozdult!Addig velem kel tartanod, míg én sem mentelek meg!- Miután ezt
kimondta egyből csinált egy kijáratot. Úgy csinálta mintha csak egy gyufát
gyujtot volna meg.


Ezután 1 napig csak barangoltunk,de egyszer csak Sesshoumaru leült egy fa
alá, ami azt jelezte itt maradunk és holnap fojtatjuk az utat. Este mikor
vacsoráztunk ő egy hegyen ült. Oda mentem hozzá és megkérdeztem:
Nem szeretnél enni valamit?- közbe ránéztem.
Nem, de köszönöm.
Mikor el akartam menni , ő megfogta a karom és megkérdezte:
Hogy hívnak?
Jean. – mondtam.
  Reggel elsőnek keltem és elmentem fürödni egy tóhoz. Nagyon jó volt a
víz, de egyszer csak észre vettem Sesshoumarut, hogy ott van és bámul.
Miután megfürödtem tovább mentünk, de nem hoztam fel a tavas dolgot.
Megálltunk és Sesshy beleszagolt a levegőbe. Én is éresztem valamit ,valami
fura szagot.
Te is érzed?- kérdezte Sesshoumaru
Igen, de mi ez a szag?
Ez egy szörny. Csak azt nem tudom te honnan érzed.
Csak úgy érzem.
Tehát nem vagy halandó!
Amint ezt kimondta előbukkant a szörny, de Sesshoumaru könnyen kivédte a
támadást. Engem viszont elkapott a szörny. Sesshoumaru  hamar elintézte a
szörnyet.
Megmentettelek, ezért mostantól elválnak útjaink . - közbe a földet nézte.
Igen, köszönöm. - én közbe rá néztem.
Viszlát .- ezután hátat forditott és elment.
Szia . – én utána néztem, addig míg el nem tünt. 

Két napi barangolás után találkoztam Kagoméval és a többiekkel.
Sziasztok!- mondtam egy kicsit szomorúan, amit Kagome észre is vett.
Szia, de miért vagy szomorú?- kérdezte felémnlzve.
Sesshoumaru szaga, vele voltál?- kérdezte Inuyasha ingerülten.
Igen. – mondtam.
Mit tett veled?- kérdezte Kagome féltő hangon.
Semmit. - mondtam ezt is szomorúan. 
De… ,akkor miért vagy szomorú Jean?- kérdezte Kagome.
Nem vagyok szomorú!- persze ez nem volt igaz, mert igen is bánatos voltam.
Akkor jó. - felelte a barátnőm.
Este fura álmom volt.
Azt álmodtam, hogy egy tájon vagyok és barangolok. Aztán hirtelen előjön
Sesshoumaru és elém nyújta és közbe ezt mondja:
Gyere velem!- a háta mögött szikrázó fény  volt.
Miután megfogom a kezét elvezetetett egy kúthoz ahoz amelyiken keresztul
idetévedtem.
De hát,ez az a kút amibe beleugrottam.-és közbe kérdöen néztem rá
Igen,ez az. - miközbe ezt mondta lehajtotta a fejét.
Mi baj?
Vissza akarsz menni a te világodba?
Igen jó lenne, de nem is szeretnék annyira , mert szeretek itt lenni.
– ez alatt én is lehajtottam a fejem.
Tényleg? Miért szeretsz itt lenni?- akkor már nézet kicsit mosolyogva.
Hát…,nem tudom talán a táj és imádok harcolni.
Igen és lehet hogy te is egy különös képességgel rendelkezel, mint Kagome.
Az lehet,mert én érzem azokat a bizonyos szagokat, de nincs képességem.
De van csak nem tudsz róla. Tudom,hogy van mert ismerlek.
És mi az?Mi az erőm?
2 nap múlva megtudod.
Értem. Köszönöm.
Szivesen.
Miután elköszöntünk egymástól felkeltem.

Másnap barangoltunk Inuékkal. Egyszer csak Miroku felkiáltott.
- Sango vigyáz!- és elkezdett futni Sango felé.
- Mi az?- és a lány kérdő arccal nézett a fiúra.
Hirtelen előugrott  legalább 10 szörny és köztük voltak valami méhre
hasonlitóak is.
Mik ezek Kágome?- fordultam hozzá.
Naraku darazsai és szörnyei. –közbe elővette a nyilvesszővel teli
zsákot és az elővőtt.
Ki az a Naraku?
Ne akard megtudni!- mondta válaszként Inuyasha.
Ezután a beszéd után kezdetét vette a harc. Sajna olyan ügyetlen
voltam,hogy elkapott Naraku egyik kigyóra hasónlitó szörnye.
Segitség!!!- kiáltottam.
Jean!- üvöltötte Kagome.
Aztán elájultam,mert a mutáns annyira szóritott.
Másnap egy várban tértem magamhoz. Előttem állt egy hosszú hajú férfi és
egy nő is.
Magadhoz tértél?- kérdezte a fiú.
Igen. Te ki vagy?Hol vagyok?
Az én nevem Naraku és ő itt mellettem Kagua. Ahol vagy az  pedig a palotám.
Értem,de miért vagyok itt?
Természetesen azért hogy a szolgám legyél,mert nagy hatalmad van. Amivel
Inuyasháékat is könnyedén legyőzheted.
Hogy ,hogy micsoda?
Jól hallottad. Nagy hatalmad van. Lehet,hogy nagyobb az enyémnél.
De nekem  nincs semmilyen erőm!Honnan veszed, hogy van?
Onnan,hogy mikor elfogott a szörnyem csak elájultál és te is érzed a
szagokat,mint Inuyasha.
Miért?Meg akartál ölni?
Hát igen. De nem sikerült,mert itt vagy és élsz.
És miért nem öltél meg amikor elájultam?
Mert szükségem van rád.
Nem segítek megölni Inuyasháékat!!!
Ha nem segítesz akkor te is meghalsz velük együtt.
Nem érdekel!
Te tudod.
Vesétek a tömlöcbe!
Ez volt Naraku utolsó szava és a börtönben találtam magam. Ott találkoztam
egy fiúval aki legalább 10 éves lehetett.
Szia. Hogy hívnak?-  kérdeztem és közbe rá mosolyogtam.
Szia. A nevem Kohaku. Téged, hogy hívnak?
Az én nevem Jean. Miért vagy itt?
Nem tudom.
Értem.
Másnap már a fiú nem volt ott a cellában. Arra járt egy őr és megkérdeztem
tőle:
Hova lett Kohaku?
Mi közöd hozzá, te csak egy rab vagy?
Attól még megkérdezhetem hova lett  Kohaku!
Grrrrrr! Semmi közöd hozzá már mondtam!- és amint ezt elüvöltötte elment.
Nekem ez csak jól jött, mert elhagyta a kulcsot és ott volt a cellában egy
seprű. Fogtam és oda nyújtottam a nyelét a kulcskarikához.
Megvan!- kiáltottam fel.
Két perc után már kin is voltam. Csak futottam és futottam ,amíg ki nem
értem a cella folyosóról. Hírtelen előjött Kagura és elővett egy legyezőt.
Most véged!- kiáltott rám és megsuhintotta a legyezőjét és hatalmas szél
keletkezett.
Te a szelet uralod ugye?
Igen. Hahaha!
Én elkezdtem futni,de ő utánam repült valami madártoll, féleségen. Csak
kapkodtam a lábaim egymás után. Hírtelen elbotlottam egy kőben és elestem.
Mit akarsz?
Megölni! Hahaha.
De miért?
Mert nem akarsz velünk együtt működni.
De nincs semmilyen erőm! Hagyjatok békén!
Van erőd! Elöttünk ne titkold,mert Naraku nagyúr mindent tud!- mondta
Kagura
Én természetesen megint elkezdtem futni,mint egy őrült,de nagyon megijedtem
ezért inkább elbújtam út közben. Nagy mázlim volt az nap mert nem találtak
meg. Elkezdtem gondolkodni, hogy vajon milyen erőm lehet? Hogyan
használhatom és a legfontosabb tudom e majd kezelni? Sok kérdés forgott a
fejemben, de egyre se tudtam választ adni magam. Aztán fejemben felvillant
a válasz hogy majd megkérdezem Inuyashát és a többieket hátha tudnak
segíteni. Sajna elszakadtam tőlük , de remélhetőleg hamarosan látjuk
egymást megint.

Az este után előmerészkedtem a rejtekhelyemről és elindultam az erdő felé.
Hirtelen éreztem valamit, de már megint nem tudtam mi az. Aztán egyszer
csak a semmiből egy hosszú hajú fiú volt előttem , aki valami fura ruhát
viselt.
-        Te ki vagy?- kérdezte és közbe rám tekintett.
-        Jean vagyok, és te?
-        Kouganak hívnak egy farkas szellem vagyok. A szagod alapján te is valami
szellem vagy.
-        Én nem tudok róla, de tény történtek fura dolgok mostanság velem.
-        Értem. Hova igyekszel ha szabad kérdeznem?
-        Inuyasháékat keresem. Nem ismered őket?
-        Ne is emlegesd azt a kutyák szégyenét nekem.
-        Miért? Mit ártott neked?
-        Azt hogy megszületett.
-        Aha.
-        Ha te érezted hogy jövök akkor te is érzed az ékkőszilánkokat ugy mint az
asszonyom.
-        Igen érzek mindig valamit ha valami szellem vagy szörny közeleg. Ki az
asszonyod?
-        Az én drága és egyetlen Kagomem.
-        Kagomet ismerem .Ő egy nagyon jó barátom. Azt nem mondta hogy van férje.
-        Azért mert nem szeret engem ugy mint én őt.
-        Értem. Ha most megbocsátasz megyek tovább.
-        Nem mész sehova, de ha mégis veled megyek.
-        Miért?
-        Hogy találkozzak Kagomeval.
-        Okés, akkor gyere.

Sok- sok nap után elértünk egy faluba ahol szállást kaptunk estére. Az este
hamar elszállt és reggel megint neki vágtunk a hosszú és kacskaringós
útnak. Alig indultunk el máris előállt egy szörny akit Kouga és én
könnyedén elintéztünk. Nyolc nap után rátaláltunk Inuyasháékra.
-        Sziasztok! – kiáltottam integetve.
-        Jean, szia! – mondta Kagome és a barátai
-        Ő mit keres veled? – kérdezte Inuyasha nagyon féltékeny hangon,
mert szerintem szerette Kagomét.
-        Én drága asszonyom. - mondta Kouga.
-        Ő nem az asszonyod és ezzel hagyd végre békén!- mondta Inu.
-        Szia Kouga . - és odament Inuhoz Kagome hogy lecsillapiccsa.
-        Hova tűntél Jean a harc vége felé?- terelte el a témát Miroku.
-        Naraku elkapott és bezárd én elszöktem, de Kagura utánam jött és majdnem
végzett velem. Egyépként egy kisfiú is volt ott és Kohakunak hívták.
-        Kohaku?- Sango erre elájult Miroku ölébe.
-        Rosszat mondtam?
-        Nem, Kohaku Sango öccse akit Naraku a karmai közt tart. – felelte
kérdésemre Miroku.

Este Sango magához tért és beszélgetett a többiekkel. Én személy szerint
nem tudtam miről van szó ezért elmentem sétálni egyet . Kis idő múlva
hallottam egy gyermek hangot aki ezt mondta:
-        Figyelj Sesshoumaru Sama.
-        Mi az? – kérdezte egy ismerős hang.
-        Ha egyszer felnövök és utolér a végzetem akkor majd fogsz rám emlékezni?
-        Ne legyél buta.

Ez egy temetőben zajlott úgy hogy értettem miről beszélnek. Rászántam
magam hogy előbújjak a  bokrok bögül.

-        Tudtam hogy valahol már hallottam ezt a hangot. 
-        Szió!- mondta a kislány felém futva.
-        Rin állj meg!- szólt rá vagyis inkább parancsolt Sesshoumaru.
-        Nem emlékszel rám?- kérdeztem
-        De te vagy Jean.
-        Igen én vagyok az. És ez az aranyos kislány kicsoda?
-        Ő Rin és mentettem meg és ezért mindenhova követ.
-        Értem. Nekem mennem kel vissza. Sziasztok.
-        Szia.- integetett Rin.
Sesshi csak hátat fordított szokása szerint.

Miután visszamentem a táborba nem találtam ott senkit csak a tűz lángolt
még és a hálózsákok hevertek a fölfön.

-        Hmm.. Vajon hova lettek? – kérdeztem magamban
-        Ott vannak.- mondta a hátam mögött állo Shippou.
-        Már látom a csillagokat nézik.
-        Án is megyek oda, te nem jösz? – kérdezte Shippou
-        Rendben , megyek én is.

Miközben néztem a gyönyörű  és látványos eget amit a sok kicsi fénylő pont
lepet be és ott volt a leges legszebb mind közül. Egy hullócsillag repült
el a fejünk felet és mindenki behunyta erre a szemét s kívánt valamit.
Valamit amire már régóta vágy valamit ami szeretetne hogy teljesüljön. Én
is kívántam egy szerintem csodálatos dolgot amit nem mondok el, mert akkor
nem teljesülne be. Pár perc múlva mindenki aludt csak én néztem az eget
amely oly csodás volt hogy nem tudtam levenni róla a szemem. Sokat
álmodoztam arról, hogy mi lesz majd az erőm és hogy végzünk Narakuval aki
mára nekem is ellenségemmé vált mert a barátaimat akarja megölni.
Másnap reggel útnak indultunk , hogy felkeressük Naraku palotáját. Közbe
Kouga versengett Inuval hogy ki nyeri el a lány azaz Kagome melletti
helyet. Mind a kettő virágot szedett neki és Kouga még bókolt is hozzá. Az
igazat megmondva vicces volt egy kicsit. Miroku és Sango arról beszéltek,
hogy Inuyasha ilyen hamar elfeledte volna régi kedvesét Kikyot? Én megint
nem tudtam kiről van szó ezért bátorságomat összeszedve megkérdeztem:
-        Ki az a Kikyo?
-        Ő Inuyasha szerelme , de ahogy elnézem már elfeledte.
-        És Kikyo hol van?
-        Ő már nem él. Kagome nagyon hasonlít rá és ugyan az a szellemi ereje is.
– magyarázta Miroku.
-        De ha nem él akkor nem mindegy kivel van Inuyasha?
-        Igazad van Jean és ez nem a mi dolgunk. – felelte Sango.

Ezután a beszélgetés után tovább folytattuk utunkat. Hamar lement a nap és
ezért egy házban amit Miroku szerint szellemek fognak megszállni szállást
kaptunk.
Egy finom vacsora után és egy kis rövid csevely elég volt a hoz hogy
mindenki mély álomba szenderedjen. Mint mindig én még ébren voltam, de
hallottam valami zajt és kimentem a házból, hogy megnézzem mi az. Egy
fehérbe öltözött leány volt ott és egy tükör volt a kezében.
-        Szia, te mit keresel itt ilyen későm?
-        Keresek valakit akit már meg is találtam. - felelte a kislány.
-        Kit?
-        Téged!

      Erre előrántotta a tükröt és elkezdet valami kijönni onnan valami
ami elszívta majdnem az összes élet erőm.
-        Mit csinálsz? Naraku küldőt?
-        Elszívom az energiád és a lelked. Igen Naraku teremtett és küldött ide
hogy végezzek veled.
-        Hogy hívnak? – ezt már úgy mondtam hogy alig tudtam mozogni és
beszélni.
-        Kanna a nevem Kanna.

Minden erőm elhagyott és a lelkem is kezdet elhagyni. Amennyire képes
voltam annyira kiáltottam.

-        Segítség!
 
Hirtelen előjöttek a házból Inuyaháék és látták mibe keveredtem és a lányt
is hogy mekkora hatalma van. Inuyasha előrántotta a tessaigat és lecsapott
vele. Sango a csonttörő bumerángját és Miroku a tenyerét, amin rajta
leledzett a feketeörvény. Kouga a kezét és lábát használta az ütközetben.
Kagome pedig a nyilait. Én sajna magatehetetlenül feküdtem a földön és
éreztem, hogy mindjárt itt a vég és nem fog sikerülni legyőzni Kannát az
ördögi leánykát. Hírtelen előugrott Kagura is a semmiből mert Inuyashanák
majdnem sikerült eltörni a varázstükröt.
-        Hahaha! – nevetett Kagura és harcba szállt Inuékkal.

    Éreztem a következő harcban már nem leszek ott és kezdtem elfeledni a
csodákat amik történtek velem, hogy idecsöppentem és boldog voltam, de itt
érem halálom napját is úgy hogy azt se tudtam meg mi az erőm és nem fogom
megtudakolni soha. Nem lehetek Inuyashaékkal, mikor legyőzik majd Narakut
és nem örülhetek velük együtt mikor sikerül kiszabadítani Kohakut és soha
nem látom többé Sesshoumarut akinek sok mindent köszönhetek. Ez a sors és
mikor már kiszállt lelkem is akkor megállt szívem és éreztem többé már nem
élhetek. Megállt és én meghaltam ott helyben.
-        Jean! – kiálltott Kagome aki látta az egészet és nem tudot odamenni
hozzám, mert ott állt Kagura, aki nevetve búcsúzott tőlem.

Sötétségbe borult minden és töbre nem emlékszem. Egyik pillanatban arra
eszméltem, hogy megint élek és kinyitottam a szemem. Sesshoumaru volt az ki
életet adott kezembe.
-        Köszönöm.
-        Szívesen Jean, de most ne beszélj és ne mozogj mert még gyenge vagy.
-        Rendben. Miért?
-        Mit miért?
-        Miért mentettél meg a haláltól?
-        Mert, hát azért, mert.
-        Mert?
-        Mert a barátom vagy legalábbis én így érzek.
-        Igen a haverod vagyok. Jól érzed.

Csoda történt, mert mikor ezt mondtam egy mosolyt pillantottam meg.
Inuyasháék már gondolom elmentek tovább keresni Narakut és azt hitték
meghaltam. Igen tényleg megállt a szívem és már nem éltem, de Sesshoumaru
megmentett és én ennek nagyon örülök és annak is hogy barátságot kötöttünk.
Ezután elkísért a barátaimhoz, legalábbis csak szeretet volna mert nem
találtuk őket. Egyszer csak Kouga előbukkant a semmiből Inuyashával és
rátámadtak Sesshoumarura. Természetesen Sesshy nagyon gyors volt és minden
támadást kivédett.

-        Elég legyen! – kiáltottan rájuk.
-        Ők nem a barátaid hanem Naraku szolgái!- mondta Sesshy.
-        Hogyan?
-        Nem ők az igaziak csak bábok amiket Naraku irányit. Gyerünk menekülj mert
érted jöttek.
-        Nem megyek! Veled mi lesz akkor?
-        Rin egy fánál fog várni téged a folyóparton van innen nem messze fuss oda
és ne néz vissza.

Futásnak eredtem, de muszáj volt visszanéznem, hogy lássam semmi baja nem
lesz. Sajnos nem állt jól Sesshy. Vissza akartam menni, de ő látta mire
készülök és intett hogy ne álljak meg és menjek tovább. Így tettem, de
nagyon féltettem hogy baja lesz. Pár óra múlva odaértem a partra ahol
tényleg ott volt Rin és Jaken is.

-        Sziasztok!
-        Szió!- és ogarohant hozzám Rin.
Jaken mint mindig nem szólt hozzám.
-        Hol van Sesshoumaru Sama?- kérdezte Rin.
-        Dolga akadt majd jön.
-        Rendben.
     
    Nem volt szívem elmondani neki, hogy nagy bajba van és hogy nem biztos
az hogy megint        találkozhat vele. Hamar leszállt az est és a nap
helyet feljött a gyönyörű hold ami oly szépen bevilágított mindenhova mint
egy lámpa. A csillagok is az égen leledzettek amik olyan szépek voltak mint
a hold. Rin odajött hottám és azt mondta:
-        Mesélsz nekem valamit?
-        Hát nem tudok jó történetet de, remélem az is jó lesz amit most fogok
mondani.
-        Oké csak mesélj.
-        Rendben van. Na akkor: Egyszer volt hol nem volt ,volt egyszer egy
kislány akit Rihannának hívtak. Ez a kisleány elment sétálni az erdőbe és
felfedezett ott egy kutat. Nézegette, hogy vajon mi lehet az aljában,
egyszer csak nem bírta megtartani magát és belesett. Nem tudni hogyan de
egy másik világba csöppent és az utazás is csodálatosan szép volt. Mikor
kimászott a kútból látta hogy egy fiú harcol egy nagy és csúnya szörnnyel.
A lány odament és a szellem elragadta, de a fiú végzett vele így
megmenekült Rihanna. A fiú rápillantott a lányra és beleszeretett első
látásra. A lány is fiúba és megkérdezte:
-        Hogy hívnak?
-        Ericnek és téged?
-        Rihanna a becses nevem.
-        Mi szép név egy ilyen szép leánynak.

Folytattam volna a történetet, de Rin és Jaken elaludtak rajta. Hírtelen
megszólalt valaki a hátam mögött.

-        Szép történet Jean.
Hátra pillantottam és Sesshoumaru volt az.
-        Megmenekültél? – és a nyakába borultam.
-        Igen, de megsebesültem.
-        Mutasd.
-        Nem nagy ügy.
-        Nem érdekel, hagy nézzem.
-        Rendben.
Levette a felsőjét és megmutatta. Én hoztam a ködszereket és bekötöttem
neki azt a csúnya és életveszélyes sebét.
Este mint mindig nem tudtam aludni és inkább néztem ahogy Sesshoumaru
alszik. Rin is már rég aludt Jakennal együtt. Pár perc után én is
elaludtam.

Másnap reggel rájöttem, hogy már rég ismernem kellene az erőm, de még
mindig nem tudom mi az. Gondolkodtam. Naraku azt mondta, hogy Inuyasháékat
megölhetném akkora képességem van. Inuyashát és a tessaigat? Erőden kétlem.
Viszont Naraku mindent tud és így elég nehéz dolgom van.
-        Jean gyere!- szólt Rin.
-        Megyek!- válaszoltam és még mindig tűnődtem.

Rin nagyon okos kislány. Ezt csak azért mondom mert észre vette, hogy
gondolkodom valamin és rá is kérdezett.
-        Min gondolkozol?
-        Hát..semmi.
-        Én nem úgy látom.
-        Az erőmön, hogy vajon tényleg…..
-        Mi tényleg?
-        Naraku azt mondta, hogy Inuékat simán megölhetném, de én még azt se tudom
mi a képességem.
-        Értem. Sajnos ebben nem tudok neked segíteni, ugye nem haragszol?
-        Dehogy. – és átöleltem.

Sok séta után elértünk egy gyönyörű tájra, ahol Rin egyből virágokat
szedett. Volt ott egy nagyon szép patak is. Én leültem oda és néztem, ahogy
az aranyhalak úszkálnak benne. Olyan meseszép volt minden, mint ahogy ez az
egész életem. Örültem, hogy itt lehettem és nagyon boldog voltam. Aztán
éreztem valami csiklandóst a nyakam körül. Megfordultam és láttam, hogy Rin
egy gyönyörű virágnyakláncot rakott a nyakamba.
-        Köszönöm. - mondtam neki és megpusziltam.
-        Szívesen.

Az est hamarabb leszállt mint gondoltam volna. Így hát tűzet raktunk és Rin
megint idajött hozzám, hogy folytassam a mesét, amit múltkor elaludt.
Bele is kezdtem:
Aztán Eric elvitte a lányt a falujukba ami olyan meseszép volt, hogy
Rihanna alig hit a szemének. A víz csillogott s villogott. A házak is
csodálatosan néztek ki. Minden tökéletes volt. Csak azt nem tudta, hogy ez
csak a látszat. Hírtelen egy nagy szörny bukkant fel a semmiből. Az emberek
elrohantak, persze sikítozva. A fiú előrántotta a kardját és megküzdött a
rémséggel. Miután végzett vele egy fantasztikus leány jelent meg a ködben
ami a  harc közben jelent meg. Hiába volt szép a lány, mert ő akarta
elpusztítani a falut. Sajnos a fiút megbabonázta és Rihanna ellen
fordította. Rihanna befutott az erdőbe, de Eric majdnem megölte. A lány
utolsó mondata ez volt:
-        Én szerettelek Eric és a Menyben is szeretni foglak.
A fiú erre visszatért és miután emlékezett mindenre bocsánatot kért
Rihannától. Mire a faluba visszaértek már a gonosz nőszemély elmenekült, de
sajnos az összes lakossal végzett. Rihanna arcáról egy könnycsepp csurgott
le. Látván a sok halott embert. A fiú átölelte és megcsókolta. Azóta is a
faluban vannak, amit még senki nem talált meg és azóta is vigasztalják
egymást. Ha hiszed, ha nem így volt és mindig így is van.
- Nos? Nem egy vidám történet, de te voltál rá kíváncsi.
- Nekem tetszik.
Aztán elment Jakennal a füves részre és elaludtak. Én fölnéztem a hegyre
amin Sesshoumaru ült. Ő észrevett és visszanézett rám. Ekkor elfogott
valami érzés ami nagyon fura volt. Aztán elfordultam és megint a folyót
néztem, hogy mennyire csodaszép. A halakat már nem láttam, de valamit észre
vettem a vízben. Aztán hírtelen előjött a folyóból egy nagyon nagy szörny.
Én a kezemet elétartottam, mert rám támadt. Meglepődtem. A rondaság ott
hevert döglötten mellettem.
-        Ez az erőd. - mondta Sesshy
-        De..…ez tényleg hatalmas erő.
-        Igen az. Ezért légy óvatos.
-        Rendben.
-        Ezt megbeszéltük. Most próbálj meg elaludni. Jó éjt és szép álmokat. -
mondta azzal visszament a hegyre.
-        Neked is szép álmokat.

Nem sokára már aludtam is és megint álmodtam valamit. Egy hegyen voltam. A
hajamat fújta a szél és néztem a tengert, amely csodás volt. Hírtelen mind
ez elsötétült és felhők borították az eget. Aztán megjelent Naraku az
összes reinkarnációjával. Egyszerre támadtak nekem, én megpróbáltam
használni az erőm, de nem sikerült így hát maradt a menekülés útja.
Futottam és csak kapkodtam a lábam, de nem haladtam. Kagura pedig eltalált
és Kanna is elővette a tükrét. Tudtam itt a vég, de várjunk csak. Mégse,
mert ott termet Sesshoumaru és a Vasromboló lélekrabló segítségével megölte
őket. Naraku pedig elmenekült. Sesshy csak nézett rám és nem mozdult, ekkor
vettem észre egy íj van a hátában. De hisz ez Kagome nyílvesszője. Ebben a
pillanatban Sesshy meghalt. Láttam, hogy a legjobb barátnőmnek piros a
szeme és nem önmaga. Persze ott termett Inu is és a többiek. Én
érthetetlenül feküdtem a földön, mert elestem annyira megdöbbentem. Kagome
elővette a nyílvesszőjét, Inuyasha a tesaigat, Miroku a tenyerét és Sango a
csonttörőbumerángját. Egyszerre használták az erejüket. Már neki is
lendültek a támadásnak.
Hírtelen felébredtem még mielött le tudtak volna csapni rám. Éreztem itt
valami, nem stimmel hiszen lehet, hogy csak egy álom, de annyira élethű
volt és rémisztő az egész.

Másnap már úgy keltem, hogy Rin összeveszett Jakennel, ami őszintén szólva
nem lepet meg, hisz a kis zöld légy nem szerette az embereket. Sesshoumaru
nem tudom hol lehetet, de nyomát se találtam. Gondoltam megint az egyik
hegy tetején van. Én bementem az erdőbe, mert érdekelt vajon hátha
megtalálom Inuyashaékat. Mentem, mentem és egyszer csak előbukkant a
semmiből Kohaku. Egy éles kés volt a kezében. Ebben a pillanatban hallodtam
meg Sango kiáltását,amint azt mondta Kohaku hol vagy?
Én ledermedtem,nem tudtam mit tegyek Kohaku csak nézet rám,de egyszer csak
a kést felém tartva elkezdett futni. Én nem akartam bántani mert kedves fiú
volt és Sango öccse. Szóval inkább csak futottam és futottam. Míg nem
elakadtam egy hegyszorosnál ahol nem tudtam hova bújni.
-        Most már nem menekülsz! – mondta Kohaku.
Csak néztem rá és láttam,hogy ez nem ő. Hírtelen megcsapta Naraku
kellemetlen illata az orrom és tudtam biztos valamit tett vele. Kohaku
nekem támadt,de én nem védekeztem. A  kezemet találta el. Nagyon vérzett,
de megint csak támadt. Pár idő múlva már televoltam mindenhol sebekkel.
Elszállt belőlem a lélek már annyira nem tudtam mozogni. Aztán előkerült
Naraku és azzal a mosollyal ami nagyon idegesített. Valamit mormolt,de nem
hallodtam sajnos. Kohaku felvette a kését a földről mert leejtette és nekem
támadt, becsuktam a szemem és tudtam nem tehetek semmit. Már könnyeztem
annyira fájt,hogy nem tudtam segíteni rajta. Hírtelen előttem termett
Sesshoumaru és visszaverte Kohakut. Én ebben a pillanatban elájultam és ugy
tértem magamhoz, hogy Inuyasha kérdezte hogy vagyok.