Múlt árnyékában4

-         Kezoku?

-         Igen Kezoku. Ö a barátom.

-         De… De mi lesz apával? – kérdezte Kagome értetlenül.

-         Kagome apád már meghalt. Ezt te is tudod. De nem te mondtad, hogy legyek már végre boldog?

„Valóban ezt mondtam, de akkor még nem tudtam, hogy apa él. Most mit csináljak? Tudom már! Ez az egyetlen esélyem!” Majd kirohant a házból.

-         Kagome! Várj! – kiáltott utána Souta.

-          Kagome!- kiabált Inuyasha aki eddig a lépcsőről figyelte az eseményeket, de most Kagome után futott – Várj már te bolond lány!

Kagome egyenesen kúthoz szaladt. Tudta, hogy meg kell tennie. Fájt neki, hogy a szüleik szenvednek.

-         Kagome várj már meg! – érte utol Souta.

-         Souta. Te maradj itt. Meg kell akadályozni, hogy ez a Kezoku belépjen anya életében.

-         Igen tudom, de mit akarsz tenni?

-         Haza hívom apát!

-         Biztos, hogy jó döntés ez? – kapcsolódott be a beszélgetésbe Inuyasha is.

-         Miért tudsz jobbat?

-         És honnan tudod, hogy anyád még szereti Aramit?

-         Onnan, hogy hallom anyát minden este sírni. Mindennap kimegy a temetőbe apa sírjához!

-         Jó, ahogy akarod. Gyere, menjünk! – Fogta meg Kagome kezét.

-         És velem mi lesz? – kérdezte Souta.

-         Te maradj itt.

-         Na persze. Én is veletek akarok menni!

-         Souta nem vitatkozok veled!

-         Jó. Inuyasha, Kagome gyerünk.

-         De…- hebegett Kagome

-         Ne veszekedjetek már. Indulás.- türelmetlenkedett Inuyasha

-         Jó ban menjunk. –adta be a derekát Kagome.

A kútnál mind a hárman beleugrottak.

-         Megérkeztunk. – jelentette be Inuyasha

Arami és InuTaisho már várták őket.

-         Apa! Itt vagyunk. – mászott ki a kútból Kagome.

-         Na végre! Azt hittem már sohasem értek vissza. Mi tartott ennyi ideig?

-         Hosszú. De apa beszélnunk kell.

-         Jó miről?

-         Vissza kell jönnöd!

-         Azt hittem ezt már megbeszéltük.

-         Tudom, de ez most nagyon fontos! Hidde el! Anya miatt.

-         Mi a baj anyáddal Kagome? Valami baja van!

-         Igen… az, hogy, hogy …- de nem tudta befejezni. Félt elmondani

-         Anyának van egy barátja. – fejezte be végül Souta

-         Mi? Te … te Souta vagy?

-         Igen én vagyok apa! És kérlek gyere haza!

-         Hazamennék, de… Kagome tudod, hogy milyen felelőtlenség volt elmondani otthon, hogy élek!

-         Igen tudom, de csak Souta tudja.

Míg a „családi” vita folyt addig Inuyasha és InuTaisho inkább távolabb mentek. Tudták mind a ketten, milyen, ha elkezd valamelyikuk is veszekedni.

-         De mégis ki az az ember?

-         A neve Kezoku. – kezdte el Kagome. – Anya az egyik barátnőjével volt „nyaralni” és ott ismerkedett össze vele. Otthon meg már elkezdtünk veszekedni mikor eszembe jutott, hogy csak te állíthatod meg anyát. Miattad ott hagyná Kezokut. És végre mind a ketten boldogak lehetnének.

-         Igen apa. Légy szíves gyere haza! – mondta könnyes szemmel Souta.

-         Ez mind szépen hangzik, hogy hazameyek és boldogok leszünk. Csak valamivel nem számoltatok. Mit mondok, majd anyátoknak, hogy hol voltam 11 évig? Nem éretené meg.

-         Ez nem ér- mondta atávolban Inuyasha – Kagome velem már rég veszekedne. Aramival meg olyan nyugodt. Te ezt érted?

-         Igen. Mivel Arami Kagome apja így érthető, hogy mért nem veszekednek. Te a szerelme vagy. Az már megint más, mintha az apjával veszekedne.

-         Aha. Valamit felfogtam. De szerinted Arami vissza megy?

-         Nem tudom. Ha nem megy vissza örökre elveszíti Kagome anyját. Abba pedig beleőrülne.

-         De még egy valamit nem értek! Miért nem ment vissza 11 évvel ezelőtt?

-         Azért, mert féltette őket. Félt, hogyha visszamegy akkor Naraku utána menne és megölné a családját.

-         Azt pedig nem akarta.

-         Égkő szilánlot érzek! – kapta fel a fejét Kagome.

-         Mi? Hol van?- kérdezte Inuyasha

-         Gyorsan jön!

-         Áh Kagome! Na végre, hogy megtaláltalak!

-         Te? Te meg mit keresel itt?

-         Nem hozzád jöttem, te pincsi!

-         Fejezzétek be! – kiabállta Kagome

-         Na pont erről beszéltem apa! – mondta csüggedten Inuyasha.

-         Kouga miért kerestél? –érdeklődptt Kagome. Kouga eközben közelebb ment!

-         Kagome velem kell jönnöd. Bajban vagyunk.

-         Mi? Bajban? De hát milyen bajban?

-         Az egyik társam súlyosan megsérült csak e tudsz ajta segíteni.

-         Hé, Kagome nem megy sehova! – állt Kagome elé Inuyasha

-         Jó menjünk Kouga! Minero! ( Minero Kirara női változata. Kagome egy csatán talált rá és azóta ő a gazdija. Hűséges állat)J

-         Na de… - hebegett, habogott Inuyasha. Nem tudott mit szólni ehez.

Kagome odament hozzá. Megfogta a kezét és fülébe súgta:

-         Én csak téged szeretlek ezt ne feled soha. Kouga csak a barátom. Semmi több. – majd egy puszit nyomott az arcára. Felüllt Minero hátátra. – Na mehetünk?

-         Igen. –mondta Kouga és előre szaladt.

Inuyasha csak nézte a távolódó szerelmét. Kagome míg el nem tűnt hátraszólt:

-         Valaki vissza vinné Soutát? Veszélkyes lenne neki itt megvárnia! Köszike! – majd pedig eltűnt.

-         Persze, majd én visszaviszem. Na gyere! –szólt Soutának aki értetlenül bámult arra ammere Kagome eltünt. Csak Inuyasha szavára tért magához.

-         És mi lesz apával?

-         Ne félj- hajolt le hozzá – Majd én beszélek vele. Megvannak a magam eszközei. Bízz bennem.

-         Jó.- majd mindketten beleugrottak a kútba.

Folyt. Köv.