Múlt árnyékában 8

Inuyasa, Kagomét az 1000 éves Szent fánál találta meg.

-         Kagome. – mondta kedvesen

-         Miért kell neked állandóan veszekedni Sesshoumaruval?

-         Tudod mennyi rosszat tett ellenünk. Te meg ezekután véded őt?

-         De akkor is a testvéred!Ha gonosz akkor is!

-         Nem tudom miért vagy ilyen. Régen soha nem védted volna meg.

-         Tudod – fordult neki hátat – Nekem is van egy bátyjám.

-         Hogy?

-         Már nem nagyon emlékszem rá, de tudom, hogy van egy bátyjám valahol itt. Apa nem sokat beszél róla és én sem kérdezem. Fáj neki, hogy nincs itt. – elmosolyodott  - Emlékszem mindig azt modta mikor kiskoromban sírtam, hogy „ Ha ennyit sírsz soha nem fog senki belédszeretni és gyenge, védtelen lány leszel. Én meg nem szeretnék egy ilyen hugit!”

-         Mért nem mondtad ezt eddig?

-         Mert csak nem rég jutott eszembe. Amikor találkoztam apával. Utána való este egy emlékkép jelent meg előttem. A bátyjjám volt az.

-         A nevére emlékszel?

-         Igen, Seko. Furcs név.

-         És honnan tudod, hogy még él?

-         Mert féligszellem.- nézett Inuyasha szemébe. – Hiszen apa szellem. Nem emlékszel?

-         Kagome – ment oda a lányhoz és szorosan átölelte, majd ezt súgta a fülébe – Megígérem, hogy mindent megteszek, hogy segítsek neked megtalálni. Bízhatsz bennem.

-         Köszönöm. – viszonozta az ölelést -  De kérlek ne mond el apának, hogy tudok Sekoról. Kérlek.

-         Persze. – és megcsókolta szerelmét.

Vissza mentek a faluba. Inuyashának az első dolga az volt, hogy odament Sesshoumaruhoz. Mindenki megrémült, mert nem tudták mit fog csinálni. Egyedül Kagome sejtette, mit tervez. Mindenki nagy megdöbbenésére Inuyasha, Sesshoumarunak nyujtott a kezét:

-         Szent a béke bátyus?

-         Szent, de ne hívj még egyszer bátyusnak jó? – és kezet fogtak. A kibékülés alkalmával nagy „bulit” rendeztek a faluban. Kagome próbált leplezni a szomorúságá, de nem tudtam az apja előtt.

-         Mi a baj lányom.

-         Semmi. – hazudta.

-         De van valami látom rajtad. Nekem nyugodtan elmondhatod.

-         Fáj az, hogy nem vagy együtt anyával. Nekem ez rosszúl esik. – de az igazi ok nem ez volt – Menj és beszélj vele. Legyél túl  minél hamarabb.

Arami csak nézett maga elé „Nem mondhatom el neki, hogy tudod Sekoról. De miért nem? Hiszen a testvérem. De apa nem szokott róla beszélni. Vajon miért? És mért nem jön megkeresni minket?” Míg ezeket gondolta Inuyasha odament a lányhoz és jó szorosan átölelte.

-         Nem tudom, hogy tudtál erre rávenni engem.

-         Nem volt nehéz. – bújt a fiúhoz

-         Kagome! Jég hideg a bőröd! Majd meg fagysz!

-         Igen egy kicsit tényleg fázom.

-         Gyere menjünk be.

Már jó ideje úton voltak. InuTaisho és Arami ott maradtak Kaede anyóval azzal az ürüggyel, hogy megvédik a falut. Épp Narakuval csatázott a csapat. A féligszellem Narakunak sikerült elmenekülnie. Inuyashan kívül senki nem sebesült meg súlyosan. Amikor a csata véget ért Kagome odaszaladt az ájult szerelméhez.

-         Nem teheted ezt meg! Nem halhasz meg! – súlyosan megsérült a szíve alatt. Kagoménak elkezdte potyogni a könnyei

-         Ha ennyit sírsz soha nem fog senki belédszeretni és gyenge, védtelen lány leszel. – szólalt meg egy férfi hang. Mindenki megrémült kivéve Sesshoumarut és Kagomét.

Kagome abbahagyta a sírást és mélyen a fiú szemébe nézett. Nem tudott mit mondani neki. Hasonló ruhája volt mint Sesshoumarunak, csak a prém és a páncél hiányzott. A fiú egy hirtelen mozdulattal törökülésbe leüllt a fűbe.

-         Sose fogsz tudni máshogy nézni rám? – Kagome itt elmosolyodott. Miroku és Sango nem értették ki ez a fiú és, hogy mit keres itt.

-         Ka… Kagome. – szólalt meg Inuyasha.

-         Inuyasha – nézett a szerelmére. Nagyon rossz álapottban volt – mindjárt visszaviszünk Kaede anyóhoz.

-         Ez a fiú fontosabb neked mint én? – nézett lepödötten az idegen Kagoméra.

-         Ne most kezdj el féltékenykedni. Tudod, hogy mennyire szeretlek.

-         Mi? – kérdezték meglepve Sango és Miroku.

-         Ahelyett, hogy ott ülsz inkább segíts nekem.

-         Mégis miért tegyem?

Kagome már nem vírta tovább íjat és nyílat húzott és az idegenre szegezdte: - Szért, mert ha nem ezt a nyílvesszőt kilöbvöm feléd!

-         Még használni sem tudod.

-         Én a helyedben erre nem vennék mérget. – szólt közbe Sesshoumaru

-         Te ebbe ne szólj bele Sessy. Úgy se tud szélba találni.

-         Na ne mond – Kagome kilőtte a nyilat. Ami majdnem szélba talált. Az idegenek éphogy csak sikerült elugrani előle.

-         Én elöre szoltam – mondta unott hangon Sesshoumaru.

-         Hé! Ezt mégis, hogy képzelted?

-         Sesshoumaru semmit nem változott? – kérdezte Kagome.

-         Semmit.

-         Jó megnyugodtam. Sango kölcsön tudnád adni Kirarát? Inuyashának el kell látni a sebeit.

-         Pe… persze. – mondta bár még mindig nem hitte el azt amit látott. Mirokuval együtt. – De hol van Minero?

-         Apával maradt.

Sesshoumaru segített felrakni Kirara hátára Inuyashát. Kagome is felült.Elrepülni készültek, ha az idegen nem szól utána.

-         Ügye nem akarsz most itthagyni?

-         Majd még találkozunk! – szólt vissza Kagome. – Kirara a legközelebbi barlangnál állj meg. Inuyasha sérülései súlyosak Kirara bólintott.

A barlang amit találtak tágas volt. Inuyashát Kagome lefektette és elkezdte tisztítani a sebet.

- Ne tedd – mondta Inuysaha becsukott szemmel. Alig bírt beszélni.

- Miért ne?

- Mert ha azt a másik fiút szereted akkor nincs értelme, hogy éljek. Nem tudnám elviselni, ha más karjaiban látnálak.

- Jaj Inuyasha én csak téged szeretle. – fogta meg a fiú kezét.- Csak azért mondtam ,h ogy szeretem, mert így is van. De nem szerelemből. Ő Seko.

( Folyt. Köv)