Egy régi ismerős

 Első rész

Kagoméék osztályába érkezett egy új lány. Szép volt: arany szemei szinte világítottak, fekete haja csak úgy csillogott a fényben, ruhája pedig, mint minden lánynak. Eléggé visszahúzódó volt és nem beszélt sokat. Kagome mellé ültették. Egész nap csak így ültek, amíg:

-         Óh Inuyasha!- mondta halkan Kagome a gondolataiba merülve.

-         Mit mondtál?- nézett rá a lány kérdőn.

-         É…én semmit.- mondta Kagome kicsit ijedten.

-         De hallottam, hogy azt mondtad Inuyasha- mondta kicsit hangosabban a lány.

-         Igen, azt mondtam és akkor mi van?- válaszolt kicsit idegesen Kagome.

-         Honnan ismered? Él még?- de ekkor szinte már ordított.

-         Ismerem, és él! Talán baj? De Te honnan ismered?- kiáltott vissz a lánynak Kagome.

-         Nem. Én sajnálom csak…- remegett a lány hangja.

-         Lányok, ha befejeztétek, kérlek fáradjatok ki a teremből!- szólt hozzájuk a tanárnő.

-         Elnézést kérünk!- vágták rá egyszerre és kimentek az osztályból.

A többiek csak néztek mi lehetett ez. Mire vége lett az órának az új lány eltűnt, még Kagome se tudta hová. Vége lett a tanításnak és hazament. Mikor hazaért gyorsan összepakolt, hogy mehessen a középkorba. Odament a kúthoz és legnagyobb meglepetésére az új lány ott állt és csak nézett lefelé.

- Te meg mit keresel itt?- nézett a lányra Kagome.

- Én cs…csak.- a lány nem tudott megszólalni.

- És különben is, hogy hívnak? Hisz még azt se tudom.

- Akinak.

- Ok, a nevedet már tudom Aki, de mit keresel itt, de nem számít. Mutassak valamit?

- Mit?

- Gyere velem! Csak bele kell ugranod a kútba!- mondta Kagome és megfogta a lány karját.

- Engedj el én nem megyek veled oda!- mondta a lány és próbálta ellökni magától Kagomét, de ennek az lett a vége, hogy Kagome miatt beleestek mindketten a kútba. Átértek, de Aki mindjárt meg is szólalt:

- Nem kellett volna visszahoznod!

- Hogy-hogy vissza?

- Innen kerültem a Te világodba, és nem akartam visszajönni soha!- fakadt ki sírva Aki.

- De, miért? Én sajnálom, de mi tör…- Kagome nem tudta befejezni a mondatát, mert Aki kiugrott onnan.

Második rész

,, Ezt meg, hogy csinálta? Na mindegy! Megyek.”- kimászott a kútból nehezen, amikor látta, hogy a Szentfának dőlve sír.

-         Bocsánat, hogy magammal rántottalak, de miért sírsz?

-         Mint már mondtam innen kerültem át a másik világba, de itt szörnyű dolgok történtek velem, ezért nem akartam visszajönni.

-         De mi és honnan ismered Inuyashát?

-         Azt nem szeretném elmondani, hogy mi volt itt. Inuyashát pedig nagyon régről ismerem.

-         Nincs kedved velem tartani? Épp Inuyasháékhoz készültem.

-         Nem is tudom. Nem tartom túl jó ötletnek.- tiltakozott Aki.

-         De! Gyere!- rángatta el Kagome a lányt.

Nem nagyon akart menni, de Kagome elrángatta. Kicsit arrébb az erdőben megálltak:

-         Kagome, ti miért vagytok együtt? Mi dolgotok?

-         Tudod, Narakut keressük.

-         Narakut?

-         Igen. Talán már hallottál róla?

-         Méghogy arról a szemétládáról ne hallottam volna?

-         Ezt igennek veszem. Veled mit csinált?

-         Az most mindegy!- közben kiabálást hallottak a közelben- Ez meg mi?

-         Nem tudom, de menjünk oda!

Azzal elindultak a hang irányába. Már látták, hogy Inuyasha és Sesshoumaru harcolnak. Aki megállt és lefordította a fejét.

-         Ti meg mit csináltok már megint?- kérdezet halkan, de a testvérpár meghallotta.

-         Ez lehetetlen! Meghaltál. Vagy nem?- hangzott egyszerre a csatázók hangja.

-         Én csak Kagome miatt kerültem vissza, de nem akartam!- még mindig halk volt, de látták, hogy sír.

-         Hisz láttuk, ahogy végez veled a szörny.- mondta Inuyasha remegő hangon.- És a falu?

-         Én nem…- ekkor összeesett és csak sírt.

A többiek nem értették, hogy miről beszélnek:

- Kagome honnan ismerik ezek egymást?- kérdezte Miroku.

- Nem tudom.- vágta rá a lány.

- Hisz veled jött!- kiáltott rá Sango.

- Tudom! Ne kiabálj!- mondta idegesen Kagome.

- Bocsi!- mondta Sango.

- Nem baj. Tudjátok ma jött a suliba, de órán hangosan mondtam Inuyasha nevét és kiabálni kezdtünk. Kiküldtek aztán ő eltűnt. Mikor épp ide indultam megláttam a kútnál és beleestünk. Mikor ideértünk sírt és nem mondott semmit. Most meg itt vagyunk.

- Akkor csak figyeljük az eseményeket! Hátha megtudunk többet is.- javasolta Miroku.

Közben Inuyasháék tovább beszélgettek:

-         Én nem akartam senkit sem bántani! Csak azért tettem, mert…- ezt a mondatot nem tudta befejezni, mert a hanyou közbe vágott:

-         Mert Naraku kényszerített rá.

-         Igen. Magam sem tudom, hogy vehetett rá. Akkor még nem volt széttörve az ékkő, mégis írányított. Igaz a kőnek ehhez semmi köze.- ,,Hittem neki. Hogy lehettem ilyen bolond?”- gondolta magában.

-         Honnan tudsz arról, hogy eltört?

-         Ott lóg egy darabja Kagome nyakába.

-         Most mit fogsz itt csinálni?- kapcsolódott a beszélgetésbe Sesshoumaru.

-         Megölöm Narakut!

-         És a többi kár, amit okoztál?- folytatta Inuyasha.

-         Nem tudom. Én…én félek, hogy mindenki megutált a környéken, hisz mindent elpusztítottam.

-         Csodálkozol?

-         Nem csak… én sajnálom!

-         Szerinted elég ennyi?

-         Nem, én tudom, hogy sok fájdalmat okoztam, de semmi ahhoz képest amit én átéltem.

-         Ezt megértem. A gyerekkel mi van?- vágott közbe Sessy.

-         Mikor Naraku rájött, hogy meg kell tennie mindent nekem rámküldte azt a szörnyet. Azt hittem, hogy meghalok és így kerültem át a jövőbe. Ott már nem voltam terhes, valószínűleg elvesztettem a harc közben.

-         De attól nem lehet, hogy még megvan? Gondolom odaát megváltoztál, hisz egy kicsit más vagy.- próbálta vidítani Inuyasha.

-         Tudom, de nem hinném.- sírta el magát mégjobban.

-         Akkor velünk tartasz? Mi is Narakut akarjuk megölni.

-         Igen!- végta rá keményen, de a sírást nem tudta abbahagyni.

Akkor Sesshoumaru elindult a lány felé. Letérdelt mellé és Aki vállára tette a kezét:

-         Nyugodj meg!- mondta kedvesen.

-         Hogy tudnék most nyugodt lenni? Újra itt vagyok!- kiáltott, majd a szellem ölébe omlott és sírt.

Mikor megnyugodott Sesshoumaru elment, a többiek is elindultak Akival.

Harmadik rész

 Már napok óta mentek, de Narakuról nem is hallottak. Aki mindig próbált egyedül lenni és mindig lemaradt. A többiek szerettek volna vele beszélni, de nem volt bőbeszédű. Egyik nap Inuyashát küldték a többiek hozzá, mert ő ismeri a legjobban.

-         Aki, miért nem beszélsz soha?

-         Mert nem akarok…- ekkor elhallgatott.

-         Nem akarsz közelkerülni senkihez?

-         Nem.- ekkor megállt és lehajtotta a fejét.

-         De miért?

-         Az nem fontos, de ha megöltük Narakut akkor talán.- próbált vidámnak tűnni, ezért egy mosolyt erőltetett az arcára. ,, Óh, ha tudnátok!”.

Inuyasha látta, hogy nem akar beszélni tovább, de azt is észrevette, hogy a lány valamit eltitkol, de nem mondott a fiú semmit sem. A többiek faggatták, de nem mondott semmit, mert csak azon gondolkozott miért volt ilyen titokzatos a lány. Mentek és mentek míg nem egyik nap összetalálkoztak, végre, Narakuval.

-         Te szemétláda! Most meghalsz!- kiáltotta Aki. Ebben a pillanatban visszatért az ereje.

-         Hiszen Te meghaltál!- rémült meg Naraku.

-         Amint látod, nem!- ordított idegesen a lány, de akkor már fény vette körül testét, jelezve, hogy mennyire erős.

-         Ez meg mi?- kérdezte mindenki Inuyashára nézve.

-         Visszatért az ereje.- mondta kicsit hátrállva.

-         Most meg mit csinálsz Inuyasha? Miért mész hátra?

-         Hatalmas az ereje, inkább ti is gyertek!

-         De mi nem segítünk neki?- kérdezte Sango.

-         Ha kell megyünk, de egyenlőre gyertek!

-         Te nem akarsz bosszút állni Narakun vagy mi?- értetlenkedett Miroku.

-         De igen! De, ha most közelebb megyünk meghalhatunk és…- rémült meg a hanyou.

-         Mi az öcsi? Rájöttél?- érkezett meg Sesshoumaru.

-         De az nem lehet! Nem hagyhatjuk!- ordítozott Inuyasha.- Te megmentheted! Nem?

-         Nem tudom, hisz ez a sorsa, és neki kell döntenie.- mondta nyugodtan Sessy, de nagyon féltette a lányt.

-         De hiszen… akkor…- ejtett pár könnycseppet Inuyasha.

-         Sajnálom.- mondta a földre nézve Sesshoumaru.

-         Miről beszéltek?- kérdezték egyszerre a többiek.

Közben:

-         Ez lehetetlen! Meghaltál! Láttam.- mondta remegő hangon Naraku.

-         Nem meghaltam csak átkerültem egy másik világba.

-         Nem érdekes. Újra a hatalmamba kerítelek, egyszer már sikerült, de most ékkőszilánkokat is használhatok.

-         Ez mégegyszer nem engedem, és a szilánkok nálam nem válnak be. Egyébként is, a zsarolás mióta hatalom? Nem értem, hogy dőlhettem be neked!

-         Hát, valahogy így.

Ekkor egy női alak kezdett kirajzolódni Naraku mögött.

-         Édesanyám?

-         Igen ő, de nem hall téged. Számára nem létezik a külvilág.

-         Ezért meghalsz!

-         Ezt már mondtad, de előbb őt kell legyőznöd!- mutatott Aki anyjára.

-         Azt nem tehetem!

-         Vagy megölöd vagy meghalsz!- ekkor Naraku elindította a lány anyját, és a nő támadásba is lendült.

Aki nem csinált semmit csak védekezett és közben próbálta anyját visszahozni:

-         Anyu nem emlékszel rám? Én vagyok a lányod.

„A lányom? Nekem nincs lányom vagy igen?” gondolkozott a „bábu”.

-         Öld meg!- szólította fel Naraku az asszonyt.

Ám ebben a pillanatban összeesett Aki. A nő csak nézte majd megállt. Minden eszébe jutott. Naraku nem tudta miért állt meg. Próbálta támadásra bírni, de az anyuka nem reagált. Nem foglalkozott sokáig vele és megtámadta a  földön fekvő Akit. Az anyja ekkor észbe kapott és lánya elé ugrott, így őt érte a támadás.

-         Anyu, Te meg mit csinálsz?- kérdezte Aki könnybe lábadt szemekkel.

-         Csak nem hagyom, hogy meghalj!

-         Ez meg mit jelentsen? Ne megvédd, hanem öld meg!- idegeskedett Naraku.

-         Te bántanád azt akit a legjobban szeretsz?- kérdezte az anya lánya karjaiban.

-         Nekem nincsenek érzéseim!

-         De nekem igen!- odafordult Akihoz- Kicsim, sajnálom. Nagyon szeretlek.- majd meghalt lánya kezeiben.

-         Anyu! Nem halhatsz meg!

-         Már meghalt! Ismét a kezeid között! Hahaha!- nevetett Naraku.

-         Ebből elég!

Aki támadást indított Naraku ellen. A többiek elámultak az ereje láttán. Naraku pár métert elszállt hátra, de nem hagyta ezt annyiban. Újabb támadás indítottak egymás ellen Mindkettő célba is ért, de tovább folytatták még egy jó ideig. Már mindketten el voltak fáradva. Naraku egy végzetes csapást indított, de a lány is erre készült. Minden erejét ebbe a csapásba adta bele. A kis csapat nem látott semmit, mert vakító fény keletkezett. Mikor már látni kezdtek Naraku eltűnt.

-         Meghalt Naraku?- kérdezte Sango.

-         Igen.- mondta Inuyasha és bátyja egyszerre.

-         Ez biztos?- kérdezte Kagome.

-         Biztos. Eltűnt a lyuk a kezemről.- mondta Miroku kezét nézegetve.

-         És Akival mi van?

Ekkor meglátták a földön fekve. Inuyasha tett pár lépést előre, de nem ment oda hozzá. Sesshoumaru viszont odament és letérdelt mellé.

-         Sikerült?- kérdezte Aki, de a hangja elcsuklott.

-         Igen, meghalt.- válaszolta, szinte síró hangon a démon.

-         Akkor én is meghalhatok?- kezdett el sírni a lány.

-         Nem, nem halhatsz meg!- mondta Sessy.- Én megmentelek!

-         Nem tudom, hogy akarom-e.- mondta fájdalommal teli hangon a lány.

-         Ez ugyan a Te döntésed, de nem szeretnélek ismét elveszíteni.- mondta a nagy démon a gyermekkorára visszaemlékezve.

-         Én sajnálom, de felejteni akarok, de nem tudok. Kérlek hagyd, hogy meghaljak.

-         De nem akarom!- ekkor a hatalmas Sesshoumaru nagyúr ejtett pár könnycseppet.

-         Viszlát.- mélyen a szellem szemébe nézett és meghalt.

Sesshoumaru csak ült és kezében tartotta a lányt magához ölelve.