Régen várt Szerelem

Egy tavaszi napon Inuyasháék a tóparton ültek és várták, hogy Kagome megfürödjön. Miroku persze rögtön elment valami fontos dolog miatt.

- Miroku már megint gyanús!- sóhajtott Sango és a szerzetes után ment.

- Kagome mikor végez már a pancsikolással?- Ebben a pillanatban hallotta amint Kouga beszélget Kagoméval az egyik bokorban. Inuyasha óvatosan odament, de csak ennyit hallott:

- Úgy szeretem, de ő sohasem fog mivel Kikyout szereti!..- Inuyasha elképedt. Hiszen nem érthette miért pont őt, szereti Kagome.

- „Hiszen én is annyira szeretem ezt a lányt! De sajnos képtelen vagyok neki megmondani!”- gondolta Inuyasha. Hirtelen Kagome lépett ki a bokrok közül. Inuyashának eszébe jutott, hogy el kellett volna gyorsan menni innen. De elkésett: - FEKSZIK!!!- És ő elterült a földön. Estefelé járt már az idő amikor is még Sango és Miroku nem érkeztek vissza. – Kagome nem fázol?- kérdezte Inuyasha a lányt. – Á, dehogy!- de a vak is láthatta, hogy fázik. – Gyere Kagome! Menjünk be egy barlangba éjszakára!- és nemsokára találtak is egyet. Nem is sejtették, hogy Miroku és Sango, Shippouval együtt egy bokorban nézték a párt. – Ez az!- mondta halkan Sango. Eközben már be is rendezték a barlangot éjszakára, hogy tudjanak hol aludni. – Kagome jól vagy?- kérdezte aggódva Inuyasha. – Igen, nagyon jól vagyok!- füllentette Kagome. Inuyasha persze rögtön észrevette. – Gyere ide! Majd gyorsan felmelegítelek. – Kagome bár kelletlenül de odament. Inuyasha szorosan magához ölelte. – Kagome, tudod én már régóta el akartam mondani, hogy…- De ekkor hirtelen Kagome megcsókolta Inuyashát. Inuyasha miután szétváltak már csak tátogni tudott. – Kagome, én.. én .. nagyon SZERETLEK!- Mondta ki hirtelen Inuyasha. – Inuyasha én is!- és újból megcsókolták egymást. Nemsokára már egymás karjaiban feküdtek a földön átadva magukat az élvezetnek. --- Eközben Sango a bokorban már majdnem elaludt. Miroku is már csak kicsit volt éber. Shippou pedig már vagy 3 órája húzta a „rókabőrt”. --- Nemsokára reggel lett. Inuyasha ébredt fel először utána Kagome. – Jó reggelt szerelmem!- mondta Kagome. – Neked is!- válaszolta Inuyasha. --- Sango már olyan ideges volt, hogy Miroku akárhányszor megszólalt majdnem mindig pofon vágta. – Elég legyen már Miroku! Nem látod, hogy ideges vagyok?- mondta Sango. – Nem kell leharapni a fejemet Sango! Csak azért beszélek mert már nem tudok mást csinálni!- válaszolta Miroku. Nemsokára feltűnt a távolban a pár. – Na végre!- szólt Sango. – Te beszélsz! – vágott közbe Inuyasha. – Este hol voltatok? Már aggódtunk! – Dühöngött a hanyou. – Jól van, ne kapd fel a vizet!- csitította a kedélyeket Miroku. – De remélem legalább jól telt az éjszaka!- Nézett Inuyashára huncut vigyorral. Inuyasha fülig elpirult ugyan úgy Kagome is. – Hát semmi kétség e felől! – mondta zavartan Kagome. Annyiban is hagyták a dolgot, miután Inuyasha majdnem neki ugrott Mirokunak. Eltelt egy hónap és egyszer Kagome fürdés közben elájult. Inuyasha már nézte miért nem végez Kagome. Kereste Kagomét és egyszer csak meglátta a parton feküdni. Gyorsan odaugrott. – Kagome, szerelmem ugye nincs semmi bajod? – ijedt meg Inuyasha. Gyorsan elvitte Kaede anyóhoz aki szerencsére épp otthon volt. – Kagome jól vagy? – kérdezte Kaede anyó amikor a lány felébredt. – Most már jobban vagyok!- felelt Kagome. – De mégis mi bajom volt?- Nézett értetlenül az anyóra. – Kagome, voltál te kb. egy hónappal ezelőtt fiúval?- kérdezte Kaede. – Hát … igen! – mondta fülig vörösen Kagome. – Akkor érthető! Kagome neked kisbabád lesz! – vigyorgott Kaede anyó. – Ugye ha nem tévedek Inuyasha az apa? – kérdezte. – Hát igen! Ő az apa! – Kagome amint jobban volt behívta Inuyashát. – Inuyasha, gyereket várok tőled. – Mondta Kagome. – Hát ez nagyszerű! – csókolta meg Inuyasha a szerelmét.

Folytatása következik…